Az elűzött karabakhi azeriek helyzetéről az EP-ben

Szerdán, február 9-én, Brüsszelben az Európai Parlamentben „Egy megoldatlan konfliktus humanitárius következményei. Hegyi-Karabakh (1992. február–2011. február” címmel került sor arra a rendezvényre, melyet az Emberi Jogok Határok Nélkül (Human Rights Without Frontiers HRWF) nemzetközi emberi jogi szervezet brüsszeli képviselete és Tőkés László EP-alelnök szerveztek.

     Ez alkalommal Willy Fautré, a szervezet egyik alapítója és egyben elnöke a 2011 februárjában, Bakuban tett tényfeltáró útjáról számolt be, amelynek keretében bemutatta a 1994-es háborús összecsapás következtében Azerbajdzsánon belül lakhelyüket elhagyni kényszerült emberek (am. Internally Displaced People – IDP) drámai helyzetét, valamint az erről szóló tanúvallomásokat.
     Tőkés László megnyitóbeszédében elmondta, hogy EP-alelnöki és az EP Emberi Jogi Bizottságának (DROI) koordinátori minőségében, valamint egy olyan volt kommunista ország polgáraként, amelyben lelkészként harcolnia kellett az emberi szabadságjogokért, kötelességének érzi nyomon követni az emberi jogok helyzetét világszerte. Továbbá kiemelte, hogy a Lisszaboni Szerződés, a Külügyi Szolgálat és a Szomszédság Politika számos eszközt kínál az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság védelmére. Végezetül hangsúlyozta, az emberi méltóság tiszteletben tartása jegyében mindenkori célkitűzésünk a megbékélés legyen. Valamennyi elnyomott érdekét védeni kell, tartozzanak akár a sokat szenvedett örmény közösséghez vagy a menekülni kényszerülő azeriekhez.
     A HRWF elnöke előadásában emlékeztetett arra, hogy az 1992 és 1994 között zajló Karabakh-i háborút követően több mint félmillió ember kényszerült elhagyni otthonát, akik mind a mai napig kitelepítettként élnek saját országukban. Ezen emberek szülőföldjükre való azonnali visszatérése jogos és szükségszerű – hangsúlyozta.
     Amint közismert, az 1923-ban megalakult Hegyi-Karabakh Autonóm Terület – ahol egyébként évszázadokon át a két nép, az azeriek és az örmények békességben éltek együtt – 1992-ben a Szovjetunió felbomlását követően örmény ellenőrzés alá került. Két évre rá Oroszország közvetítésével a felek békeszerződést írtak alá, azonban 1996-ban a karabakhi örmény vezetőség kikiáltotta a terület függetlenségét, amelyet a nemzetközi közösség nem ismer el. Mindezek következményeként az elmúlt tizenöt évet az Azerbajdzsán és Örményország közötti, a nemzetközi közvetítés ellenére is eredménytelen tárgyalások határozták meg, míg az elűzött karabakhi azeriek a kitelepítettek kenyerét eszik.
     Befejezésképpen Scott Crosby, Brüsszelben élő nemzetközi jogász a lakhelyüket elhagyni kényszerült emberek helyzetére vonatkozó nemzetközi jogszabályokat ismertette. Az ezt követő fogadáson lehetőség nyílt a jelenlevő EP-parlamenti képviselők, nagykövetségi tisztségviselők és emberi jogi aktivisták eszmecseréjére.
     Ide kapcsolódik, hogy ez év februárjának végén a Tőkés László Azerbajdzsánba látogat, és a Magyarországi Külügyminisztériumának meghívására a bakui magyar nagykövetség ünnepélyes megnyitóján vesz részt.

Brüsszel, 2011. február 9.