Volt államelnökünk oly időben állott a nemzet élén, amikor fokozott éberségre és bölcsességre volt szükség a Nemzet szolgálatában. Amikor a Kárpát-medencei magyarságnak éppen olyan nagy szívű és széles látókörű emberre volt szüksége, mint Mádl Ferenc. Olyanra, akit nem kötnek meg és nem korlátoznak a – valamikor – mesterséges módon megvont államhatárok. Aki tudós emberként – a szűk pártérdekeken fölülemelkedve – az értékek mentén vállalt meghatározó közéleti szerepet. Akit nem magas rangja minősített – hanem akinek személyisége minősítette azt a rangot, amelyet a közbizalom révén elnyert.

   Erdélyi „határátlépései” feledhetetlenek maradnak számunkra. Nagyváradon járt 2002 októberében. Bukarestből jövet, ahol a tényleges magyar–román megbékélést eredménnyel munkálta, marosvásárhelyi kitérővel, ahol Erdélyt ölelte szívére – érkezett a történelmi Partium fővárosába, a „boldognak” mondott Váradra, ahol a „tizenöt millió magyar” szellemi vezetőjéhez méltó módon, a határokon átívelő nemzetegyesítés elvének értelmében szólt az egybegyülekezett sokasághoz – és a Nemzet egészéhez. Az Úr „hű és bölcs szolgájaként”, utolérhetetlen szerénységének nagyságával avatta fel az újan alakult Partiumi Keresztény Egyetem újan épült Arany János Kollégiumát.

   Hasonlóképpen feledhetetlen marad számunkra Mádl Ferenc köztársasági elnök 2005-béli, utolsó határon túli „atyai” látogatása. Debreceni határmenti regionális tanácskozásunkat követően akkor Szatmárnémetiben, Zilahon, Szilágysomlyón és Érmihályfalvánfolytatta Partiumba vezető útját. Megelőző egyetemlátogatása egyenes folytatásaképpen, ez alkalommal is figyelő gondjában hordozta: a Templomot és az Iskolát. A szatmári Láncos-templom és a Zilahi Református Wesselényi Kollégium voltak útjának kitüntetett állomásai. Az „Arccal Európának” című programsorozat fővédnöke- és díszvendégeként nyújtott vigaszt és sugárzott erőt az elszakadt és az akkoriban eltaszított magyar nemzetrészek lelkébe.

   A magyarság „önkéntes Trianonjával” szemben Mádl Ferenc, kimondva-kimondatlanul, jelenlétével és szavával „Trianon gyógyítását” hirdette.

Hálásak vagyunk, hogy példát vehettünk Elnökünktől, és hogy mindenkoron – szóval és cselekedettel – a reményt táplálta bennünk.

Emléke legyen áldott! Szelleme őrködjék a Nemzet fölött! Krisztus világossága fényeskedjék Néki!

 

Nagyvárad–Brüsszel, 2011. május 29.