Izsák Balázs kapja az idén a Tőkés-díjat

A kisvárdai székhelyű Tőkés László Alapítvány kuratóriuma 26. alkalommal ítélte oda a Tőkés-díjat, melyet a tervek szerint szeptember 20-án adnak át a kisvárdai református templomban – adta hírül a SZON című Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei hírportál.

A kuratórium tagjainak egyhangú döntése szerint Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke az idei díjazott” – közölte Lengyel Szabolcs, a Tőkés László Alapítvány kuratóriumi elnöke. Az elmúlt évek díjazottjai között volt mások mellett Gelu Pateanu székelyföldi román író, műfordító (ő volt a Tőkés Alapítvány első kitüntetettje még 1991-ben), Sára Sándor filmrendező (1995), Tempfli József r. k. püspök (2001), Orbán Viktor jogász, politikus (2003), Szabó Magda író (2007), Makovecz Imre építész (2010), dr. Papp Lajos szívgyógyász (2016), Szabó Dénes karnagy (2017), Balog Zoltán ref. lelkész, politikus (2019).

A Magyarságkutató Intézet augusztus 25-én konferenciát szervezett Budapesten A magyar nyelv Trianon előtt és után – Nyelvi és nyelvpolitikai folyamatok a Kárpát-medencében címmel, az MKI „Trianon 2020” konferenciasorozatának és a Nemzeti Összetartozás Éve programjainak részeként. Az egyébként marosvásárhelyi illetőségű Izsák Balázs, az SZNT elnöke Székelyföld saját nyelve: a magyar! címmel, a Hazához való jog alcímmel tartott előadást, egyebek mellett kifejve: „A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya értelmében az önrendelkezési jog népeket illet meg. »Mindennépnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket. Céljai elérése érdekében minden nép – a kölcsönös előnyök elvén alapuló nemzetközi gazdasági együttműködésből és a nemzetközi jogból eredő kötelezettségeinek tiszteletben tartásával – szabadon rendelkezik természeti kincseivel és erőforrásaival. Semmilyen körülmények közöttsem fosztható meg valamely nép a létfenntartásához szükséges eszközeitől.« (…) Élesen el kell választani az önrendelkezési jogot a kisebbségi jogok általánosan elfogadott értelmezésétől. Az előbbi az európai etnoregionális mozgalmakban ölt testet, amelyeknek a hetvenes évektől sikerült közjogi megoldásokat találni, számos, önálló állammal nem rendelkező európai nép számárára. A második egyértelműen olyan egyénekre vonatkozik, akik saját nemzetállamuktól, szülőföldjüktől távol egy olyan országban élnek, amelynek egyetlen területére sem nyomta rá nemzeti, kulturális sajátosságainak bélyegét még nemzedékek sora sem. Az említett romániai tizennyolc kisebbség, talán az eltűnőben lévő szászok kivételével, a közéletet, a nemzetközi kapcsolatokat saját, gyakran távoli országának az optikájával szemléli. Az ő esetükben a szülőföld szeretete nem válik kollektív élménnyé, megmarad személyes emlékekbe gyökerező, szubjektív vonzalomnak az idegen kultúrájú táj iránt.”

Az előadó felidézte: „Tamási Áron híressé vált mondata, »azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne«, az élet célját, értelmes keretét meghatározóvá emeli a ragaszkodást a szülőföldhöz. Az emberi jogok gazdag tárházából valahogy kimaradt az a természetes joga minden embernek, hogy boldoguljon szülőföldjén. Az emberi jogokhoz hasonló módon kell elismerni minden közösség természetes kötődését a földhöz, ahol egy kultúrát teremtett, és ahol történelme alakult. Tamási Áron idézett mondatában Farkaslakára gondolt, Székelyföldre és Erdélyre, de páratlan írói intuíciója ezt a belső élményt az emberi méltóságot meghatározó és attól elválaszthatatlan egyetemes értékké emeli. Mivel az emberi jogok az emberi lény veleszületett méltóságából erednek.”

A kisvárdai díjátadón a tervek szerint az istentisztelet előtt Százvai László református lelkész köszönti a megjelenteket, az igehirdető Tóth Tibor nagyenyedi lelkipásztor lesz.