A 70. születésnapja alkalmából itt megrendezett gyűjteményes tárlat megnyitóján Újfalu polgármestere így köszöntötte: „Kurucz Imre kitörölhetetlen része a város történetének.” Tőkés László, a térség európai parlamenti képviselője így méltatta: „A sors kivételezettjei vagyunk, hiszen a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem díszudvarán, a mi kis partiumi panteonunkban Kurucz Imre több alkotását is felavathattuk az elmúlt években” – fogalmazott a Királyhágó-mellék előző református püspöke, majd hozzátette: jó érzés részt venni ezen a jubileumi tárlatnyitón, hiszen a határok feletti nemzetegyesítés egyik bástyája Berettyóújfalu, mely Váraddal együtt oldja és bontja a határokat. Méltatta a két város közötti kulturális együttműködést, de megemlítette azt is, hogy 2015-ben Székelylengyelfalván leplezték le Kurucz Imrének az ott született Orbán Balázst megjelenítő domborműves emléktábláját. A „legnagyobb székely” élete végén Berettyóújfalut képviselte a magyar törvényhozásban, ezért a magyarországi város magáénak is tekinti őt és az ő szellemi örökségét. Tőkés László egyúttal bejelentette, hogy a reformáció 500. évfordulójárakészülve egy újabb domborművet rendelt az alkotóereje teljében lévő, ünnepelt szobrásztól, aki példás művészi alázattal tett eleget a megbízásnak. Az emléktábla – amelynek figurális része a wittenbergi vártemplomot és Luther Mártont idézi – ünnepélyes felavatására 2017. december 7-én került sor a PKE udvarában, ahol Kurucz Imrének egy 2010-ben avatott Trianon-emlékjele, illetve egy 2009-es Kazinczy-, 2011-es Liszt-, 2012-es Kodály- és 2014-es Erkel-domborműve is található.
 

 

Amikor tavaly megkérdezték a most megboldogult művésztől, hogy mit üzen a jövőnek az alkotásaival, így nyilatkozott: „Ezt néhai Barabás Zoltán váradi költőbarátom gondolataival tudnám a legszebben megfogalmazni, aki így írt: »Kurucz Imre művészete a történelem bűvköréből teljesedett ki, az alkotó tiszteli a múltat, megbecsüli a jelent, építi a jövőt.« Arra törekszem, hogy – akár a kicsi érmekben, akár a domborművekben, akár a köztéri alkotásokban, akár az emlékművekben – maradandót alkossak. Lehet, hogy ez egy kicsit nagyképűségnek tűnik, de azt szeretném, ha az alkotásaim megmaradnának a következő nemzedékeknek.”

Kurucz Imre halálával olyan alkotóművész távozott „a minden élők útján”, aki az ősiség talaján állva is a korszerűség szellemében formázta meg Isten adta tehetségével a magyar történelem nagy alakjait és traumáit. Áldott legyen az emléke!