2009. december 23. szerda

Tőkés László nyilatkozata

A romániai elnökválasztás, valamint az új romániai kormány megalakítása tárgyában az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) álláspontja a következő:

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) immár negyedízben követ el megbocsáthatatlan hibát a romániai választások/szavazások terén, amikor is a 2004-es államelnök-választást (1) és a Traian Băsescu államfő leváltására irányuló referendumot (2007) (2) követően, ez év végén Mircea Geoană posztkommunista pártvezető melletti (3), illetve a parlamenti reform elleni (4) szavazásra szólította fel az erdélyi magyarságot.
A novemberi, főképpen pedig a decemberi szavazások rendjén Markó Béla és Kelemen Hunor pártszövetsége csúfos vereséget szenvedett. Előző politikai kudarcaikat tetézve, az RMDSZ alól szinte egész szavazóbázisuk kicsúszott. A magyar szavazóknak több mint fele nem is vett részt a választáson/szavazáson; a maradék választók/szavazók több mint fele pedig a pártszervezet opciójával ellentétesen szavazott.
Rendkívüli politikai cinizmusra vall, hogy ezen tényállást figyelmen kívül hagyva, az RMDSZ pártdirektívája eddigi elhibázott politikáját rezzenetlenül tovább folytatja, és 180 fokos fordulatot téve, előző álláspontjukat elvtelenül feladva, máris az előbbiekben kárhoztatott demokrata-liberális párt (DLP) uralta új kormányzat „húsosfazakai” körül tolong.
Még hogyha az eset erkölcsi vonatkozásaitól (am. politikai prostitúció) el is vonatkoztatnánk – az RMDSZ csúcsvezetőinek és eszkátéjának (SZKT) magatartása több mint bűnnek: hibának minősül – a következők miatt:
Nem nehéz belátni, hogy a most felálló, új román kormány rendkívül ingatag, és várhatóan rövid életű. Következésképpen az RMDSZ-nek, illetve erdélyi magyarságunknak hosszú távon súlyos árat kell fizetnie a pillanatnyi előnyökért. A nemzeti érdek fölött újból a pártérdek diadalmaskodott.
„Ott van a zsozsó” – jelentette ki az SZKT december 18-i ülésén – a temesvári népfelkelés 20. évfordulóján (!) – a testület egyik szemérmetlenül „egyenes beszédű” tagja. Ez a „zsozsó” tulajdonképpen nem más, mint az erdélyi magyar érdekek feladásának, az RMDSZ klientúrája megvásárlásának az ára.

Markó Béla elnök mérhetetlen cinizmusára vall mindezt úgy beállítani, hogy a kormánybalépéssel az RMDSZ „az erdélyi magyarsághoz volt hűséges” (sic!), és hogy ezáltal kívánja „a közösség érdekeit szolgálni” (sic!).
Az is egyértelmű, hogy az új kormány közösen elfogadott irányelvei („principii de guvernare comună”) az RMDSZ „demokratákkal szemben támasztott igényeitől” igencsak elütnek (lásd a nevezett pontokat). Következésképpen Markó Béláék ez alkalommal sem kérték meg „ a liba árát”, hanem újultan beleomlottak a román hatalom karjába. (Dicséretére váljék: még a nótoriusan hatalompárti Frunda György „keresztény-demokrata” politikus is mélységesen elégedetlen az Rmdsz politikai kurzusával…)
Magyar szempontból az új kormány személyi vonatkozásai is igencsak megkérdőjelezhetők. Gondoljunk vissza: egyéni „dicsőségen” kívül Markó Béla miniszterelnök-helyettessége mennyit ért egy hajdani kormányban? Cseke Attila egészségügyi minisztersége viszont eleve borítékolható kudarcot jelent. Kelemen Hunor kulturális tárcája pedig legfeljebb klientúra-építésre elégséges…
A romániai magyar közösségnek nem miniszterekre, hanem – példának okáért – magyar egyetemre van szüksége. Önálló, autonóm magyar oktatási rendszerre óvodától a felsőoktatásig. Továbbá, amint arra Markó Béla elnök úr saját bevallása szerint húsz év után rájött: etnikai arányainknak megfelelő részesedére a helyi közigazgatásban, állami adminisztrációban és a regionális vezetésben. Arra, hogy anyanyelvünk hivatalos regionális nyelvvé váljon Erdélyben. Háromszintű autonómiára. És önálló – magyar – külpolitikára. Az RMDSZ vezérkara és a „kiéheztetett” klientúrája viszont éppenséggel ezekről feledkezik meg – a bársonyszékek és a csurranó-cseppenő pénzjuttatások fejében…

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács eleve óvva intette az RMDSZ urait attól, hogy a Băsescu-ellenes hecckampányba bekapcsolódjanak, vagy valamelyik oldalon beszálljanak a román nagypolitikába, annak játékszerévé váljanak, és – újból – jégre vigyék az erdélyi magyarságot. Mindhiába. Azt is hiába mondtuk, hogy ne meneteljenek szembe az Európai Néppárttal, melynek tagpártjai közé éppen ők segítették be a DPL-t. Erre sem hallgattak.

Tudathasadásos állapot, hogy most éppen ők állnak azokkal szövetségben, akik „barátságáért” bennünket és az MPP-t kárhoztatták.

Alapvetően elhibázott politikájukkal az RMDSZ puszta túlélésre berendezkedett vezetői rendkívüli károkat okoznak erdélyi magyarságunknak, és a Petőfi-Schiller képlet sémájára játsszák el alapvető érdekeinket. Ráadásképpen magyar közösségünk körében további megoszlást gerjesztenek.

Ebből a helyzetből egyetlen kivezető útnak látszik az erdélyi Magyar Összefogás útjára való visszatérés. Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum által egyeztetett közös magyar érdek következetes képviselete – ellenkező esetben pedig a kormányból való mihamarabbi és határozott kiválás.

Az egyoldalú pártpaktum megkötése után – természetesen – ennek a magyar kiválásnak rendkívül csekély a valószínűsége. Az RMDSZ ugyanis a kormánytagság helyett újból „a kormány fogságába” esett.

Mindezek tudatában és sajnálatos következményeinek a kivédése érdekében az EMNT az RMDSZ-szel együtt vagy önálló módon keresni fogja a kapcsolatot Traian Băsescu elnökkel, továbbá az Európai Néppárt, valamint a Fidesz-MPSZ támogatását igénybe véve, egy átfogó magyar-román rendezés megvalósítása érdekében fog eljárni.

Budapest, 2009. december 23.