»
Tőkés László
2013. december 23. hétfő
Tőkés László: a rendszerváltozás folytatására van szükség
Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke mai évértékelő sajtótájékoztatóján a temesvári népfelkelés évfordulójának apropóján az akkori eseményeket állította szembe jelenünkkel. A Tolnay István tanügyi tanácsos és Szilágyi Zsolt kabinetfőnök – volt temesvári forradalmárok – társaságában tartott sajtótájékoztatón hangsúlyozta: a rendszerváltozás folytatására van szükség úgy a magyarság vonatkozásában, mint egyházi téren.N Y I L A T K O Z A T
A váradi forradalomról szóló megemlékezésében Stanik István újságíró – egyebek mellett – arról számolt be, hogy 1989. december 22-én a városháza erkélyéről magyarul szólhatott az egybegyűltekhez. Akkor még Erdély több városában románok és magyarok együtt, anyanyelvükön mondhatták el a Miatyánkot.
Temesvári naplójegyzeteiben Bárányi Ferenc volt miniszter viszont arról emlékezik meg, hogy a református parókiánk körül élőláncot alkotó sokaság 1989. december 15-én az Egyesülés hóráját (Hora Unirii), rá egy napra pedig már az Ébredj román (Deşteaptă-te române) című nemzeti dalt énekelte. Akkor még Erdély-szerte természetes módon fonódott egymásba románok és magyarok diktatúra elleni lázadása és szabadságvágya.
„Temesvár szellemét” azonban hamar megrontották. „Temesvártól Marosvásárhelyig” – erdélyi szemszögből nézve a romániai rendszerváltozás pályaívét egészen tömören ekképpen foglalhatnánk össze. Temesvár volt a román forradalom elindulásának a helyszíne, 1990 márciusában pedig Marosvásárhely lett az ellenforradalmi visszarendeződés kezdetének a legmarkánsabb színtere. A bukaresti Egyetem-téren át vezető folytatást pedig már ismerjük. És közel egy negyedszázad után, ezen az útvonalon jutunk el a mostani posztkommunista Romániába.
Akkor és most
Huszonnégy év után már-már az „otthonosság” érzésével nyugtázhatjuk, hogy még 1989 decemberében az akkori Fáklya jelentette meg az Oradea-i püspök, néhai Papp László személyemet sújtó körlevelét, idén decemberben viszont a Bihari Napló „szerezte meg” és tette közzé féltve szeretett Egyházkerületem előző püspökét elítélő állásfoglalását.
Akkor még Ceauşescu titkosrendőrsége féltette tőlem Romániát – most viszont Victor Ponta pártja és Degeratu tábornok „becsületbírósága” óvja az ország területi épségét velem szemben. Akkor és most is a „külföldről pénzelt” hazaárulás, valamint a „hortizmus” rágalmával kellett szembenéznem. (Az első fokon elvesztett Ponta-pert mindazonáltal megfellebbezem.)
Akkor is a magyarságot és a románságot próbálták egymás ellen kijátszani – és azóta is a „magyar kártya” bizonyul Romániában a leghatékonyabb politikai fegyvernek.
Akkor a Securitate „Magyar irredenták” elnevezésű ügyosztálya gondoskodott a magyarokról kialakított nacionalista-soviniszta ellenségkép „működéséről” – azóta viszont, Iliescu elnöktől fogva Pontáig, a mindenkori utódkommunista kormányzatok alkalmazzák az „Oszd meg és uralkodj” magyarellenes, kihatásaiban pedig mélységesen román- és országellenes politikáját.
Akkor Ceauşescu döntötte romba az országot, a falurombolás apokaliptikus tervével akarva betetőzni a nacionál-kommunista diktatúra pusztítását – most viszont a rablókapitalizmus jegyében kitervelt verespataki bányaberuházással jellemezhetjük a legtalálóbban az ország tönkretételét eredményező posztkommunista kormányzást.
A kommunizmus idején nem volt törvény. A román törvényhozás mostani anarchiája – a maga módján – ugyanazt a kommunista önkényt idézi.
A decemberi parlamenti „nagyüzemben” az RMDSZ készséggel megszavazta a Büntetőtörvénykönyv módosításait, köztük az ún. szupermentelmi jogra vonatkozó cikkelyt. Egykor is voltak és most is vannak olyan magyar politikai körök és képviselők, akik a mindenkori hatalommal bármi áron képesek megalkudni. A legfrissebb példa, áldott emlékű Antall József székelyhídi szobrának felavatása világosan példázza, hogy azok, akik előzőleg a Gyurcsány-féle hatalomhoz dörgölőztek, most a rendszerváltó miniszterelnök erkölcsi hitelének felhasználásával igyekeznek politikai tőkét kovácsolni maguknak.
A temesvári református gyülekezet 1989-béli ellenállása kapcsán egyházi téren is élesen vetődik fel a kérdés: az egykori kollaboráns egyházi vezetőkkel ellentétben egyházaink mostani vezetői, lelkészei és papjai képesek-e hűségesek maradni 1989 szelleméhez, és a hatalom és a pénz kísértésének, valamint a félrevezető propagandának ellenállni?!
Vissza Temesvárhoz
December 15-én, a romániai népfelkelés kezdetének évfordulóján elzarándokoltunk Temesvárra. A romániai rendszerváltozás kudarca láttán – eszmei, politikai értelemben – szintén Temesvárhoz kell visszamennünk. Az ott elkezdődött rendszerváltozást kell folytatnunk, vagy – a 2010. évi magyarországi mintát követve – egy második rendszerváltozásra van szükségünk. A Temesvári Nyilatkozat és a Tismăneanu-jelentés irányadók erre nézve. A rendszerváltozást mind országos szinten, mind kisebbségi magyar viszonylatban, mind egyházpolitikai téren ki kell teljesítenünk – az emberi és a nemzeti méltóság, az emberi és a közösségi jogok, a vallási és egyházi szabadság, a demokrácia és a jogállamiság európai követelményeinek megfelelően.
Magyar vonatkozásban a tényleges rendszerváltozást a nemzeti önrendelkezés – az autonómia – kivívása jelentheti.
Egyházi téren kisebbségi egyházaink autonóm szabadságának és hatalomtól való függetlenségének elérése lehet a célunk.
Vaclav Havel felfogása értelmében: a kommunizmus bukása nyomán a posztkommunizmustól is meg kell szabadulnunk. Ezért kell harcolnunk a Ceauşescu-diktatúra bukásának küszöbön álló jubileumi évében. Ez jelentheti ugyanakkor a demokratikus Európához való tényleges felzárkózásunkat.
Áldott legyen azok emléke, akik a hazáért és a szabadságért áldozták életüket! Hitük és példájuk kötelez bennünket.
Nagyvárad, 2013. december 22.
hírek
2024. november 18. hétfő
Szoboravató beszéd
2024. november 18. hétfő
Tisztelgés P. Kozma Imre előtt
2024. november 17. vasárnap
Nagyváradtól Masikóig, és vissza
2024. november 7. csütörtök
Matematikusból egyetemépítő – in memoriam Kovács Béla
2024. október 28. hétfő
Akik felelősséggel cselekedték a jót
2024. október 25. péntek
„Isten szabadságra teremtett és szabadságra hívott el bennünket”
2024. szeptember 20. péntek
Tanévnyitó a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen
2024. szeptember 16. hétfő
A szeretetről és a hitről egy szomorú temesvári évfordulón
2024. szeptember 11. szerda
Temesvári igehirdetés és megemlékezés vasárnap
2024. szeptember 2. hétfő
Könyv a Szent István-díj történetéről