TRANSFÓRUM

Tőkés László válaszol a disputázók kérdéseire a Transindexen

Az összefogás nem azt jelenti, hogy fenntartások és feltételek nélkül elfogadtuk egymás álláspontját, hanem azt, hogy közös nemzeti ügyünk érdekében életképes kompromisszumot kötöttünk.”

powershot » 2009.04.29. 17:06

Békesség Istentől, Püspök Úr,

a tavaly tavasszal több mint háromszázötven támogatást gyűjtöttem önnek egy hétszáz lelkes faluban úgy, hogy versenyt kellett fussak az UDMR aláírásgyűjtőivel.

Most hogyan magyarázzam el ugyanazon embereknek, hogy nyáron majd az UDMR-re kell ütni a pecsétet?

Emlékül, és emlékeztetőül egy videofelvételem küldöm. Az ott elmondottakkal most egyetért-e? Ha nem, akkor mi változott?

Köszönöm válaszát.

Tisztelt powershot!

Ez alkalommal is köszönöm a 2007-es önzetlen segítségét. Ha emlékszik még, az egyházak, az erdélyi és magyarországi közélet neves és tiszteletre méltó személyiségei már akkor is a közös listaállítást szorgalmazták, az RMDSZ azonban elzárkózott az összefogástól, mint ahogy tette azt 2008-ban is. A mostani összefogáshoz tehát két év alatt, többszöri sikertelen kísérlet után jutottunk el, nem azért, mert megváltozott volna az RMDSZ politikájával szemben megfogalmazott kritikus véleményem, hanem mert az RMDSZ helyzete változott meg: nem lett tagja a kormánykoalíciónak.

Június 7.-én pedig nem az RMDSZ, hanem a magyar összefogás listájának támogatására kérjük a szavazatokat. Ha elegen elmegyünk szavazni, négy képviselőnk is lehet az európai parlamentben: két RMDSZ-es és két EMNT-és jelölt. Az összefogás, amint a jelölés is bizonyítja, nem azt jelenti, hogy fenntartások és feltételek nélkül elfogadtuk egymás álláspontját, hanem azt, hogy közös nemzeti ügyünk érdekében életképes kompromisszumot kötöttünk, amely az Erdélyi Magyar Egyezető Fórum révén az elkövetkezőkben is biztosíthatja a közös munka, a párbeszéd lehetőségét.

Tudom, hogy a szembenállások, sérelmek helyi szinten egycsapásra ettől nem oldódnak meg, de azt is látnunk kell, hogy nem az RMDSZ heveny gyűlöletéből születik meg az autonómia, mint ahogy az RMDSZ is el kell fogadja, nem az ő hitbizománya, kizárólagos letéteménye az erdélyi magyar érdekképviselet.


krox » 2009.04.30. 06:18

Megépül-e a következő három évben a romániai magyarság politizálásának új építménye?

Indulna-e az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum államelnök-jelöltjeként?
Vagy inkább az RMDSZ jelöltjének támogatására hívja támogatóit?
Ha nem, akkor kit tartana megfelelőnek ilyenként?


Tisztelt krox!

A mostani összefogás megvalósításához is több év kellett, folyamatos párbeszéd és kitartó munka. A következő három évben is azon fogunk dolgozni, hogy egy új, a politikai véleményeket demokratikus keretbe foglaló építménye legyen az erdélyi magyar közéletnek. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, a közszereplőkön, a politikát alakító személyek, szervezetek bölcsességén és józan belátásán múlik.

Nem akarok jóslatokba bocsátkozni a sikert illetően, de az bizonyos, hogy mindenkinek, aki a közösségért felelősen kíván cselekedni, felül kell emelkednie az egyéni vagy pártérdeken, ha a közösségi érdek ezt kívánja. Az államelnök-jelölés kapcsán még egyelőre nincs EMEF döntés, én magam pedig Brüsszelben fogok a közös ügyeinkért dolgozni, ha az összefogás listája elnyeri a választók bizalmát.


szme » 2009.04.30. 11:07

Tisztelt Püspök Úr!

Nem tudom megmagyarázni magamnak és környezetemben élő magyaroknak, hogy mi késztette Önt ekkora nagy fordulatra.

Az UDMR dicsfénye már régen lemenőben van, és egy szép napon arra ébredünk, hogy az az ember, akinek éjt nappallá téve gyűjtöttünk aláírásokat, szövetségre lép ezzel a lejáratott szekérrel, ami az UDMR.

Mondja meg Nekem, Püspök Úr, mire való tovább tolni az UDMR szekerét?

Mondja meg Nekem, Püspök Úr, miért nézte Ön semmibe azokat az embereket, akik rengeteget dolgoztak azért, hogy Ön az EP-be bekerülhessen? Tudja Ön mekkora csalódást okozott Nekünk, akik Önért imádkoztunk az EP választás előtt, akik Önben láttuk a magyarság képviseletét?

Én, és a körülöttem élő kis közösség nem fogunk a tulipánra szavazni. Inkább minden képviselőjelöltnek esélyt adunk, így lepecsételve minden párt vagy szövetség szimbólumát ( a román pártokét is), hogy véletlenül se kerekedjen a csalás felül az igazságnál, hiszen nemcsak egy alkalommal tapasztalhattuk, hogy a tulipánosok minden választáskor csaltak és hazugságra épülő lózungokat mondtak, hazudtak autonómiát ( aztán gyorsan el is felejtették az ígéretet, de ezt Ön is tudja), hazudtak szebb jövőt az erdélyi magyarságnak.

Én számtalanszor ültem Önnel egy asztalnál, de soha nem gondoltam volna, hogy ilyen meggondolatlan cselekedetre képes lenne. Éppen ezért, kérem, mondja meg, mi volt az oka annak, hogy félre dobva hűséges híveit, szövetkezett azokkal, akik Önt kigúnyolták, elkergették mint Tiszteletbeli Elnököt...stb. hadd ne soroljam.

Köszönöm megtisztelő válaszát!


Tisztelt szme!

Számomra sem volt könnyű meghozni a döntést, hiszen, mint írja, valóban sokszor megszenvedtem az elmúlt években az RMDSZ hibás politikáját, döntéseit kárhoztató véleményemért. Azonban azt is látni kell, hogy nem személyes, hanem közösségi érdek az erős magyar képviselet, nem egymás ellenében kell tehát keresnünk a boldogulásunkat, hanem, ha a helyzet úgy kívánja, a közösség érdekéért összefogva. Nem az RMDSZ „lejáratott szekerét” – mint ön fogalmazott – kívánom tolni, hanem egy új, demokratikus erdélyi magyar közélet intézményes kereteit szeretném megteremteni az összefogással.

Felelősen gondolkodó ember pedig tudja, hogy semmire sem jut a „lássuk, uramisten, mire megyünk ketten” jellegű magatartással, ezért arra kérem, június 7.-én szavazzanak minél többen az összefogás listájára: nem az RMDSZ-nek lesz ezáltal Brüsszelben képviselete, hanem mindannyiunknak, erdélyi magyaroknak. És ha elegen elmegyünk szavazni, akár négy képviselőnk is lehet az európai parlamentben: két RMDSZ-es és két EMNT-és jelölt, amint a jelölés is bizonyítja, józan, megfontolt kompromisszum alapján született az összefogás.


erdoelvi » 2009.04.30. 22:22

Tisztelt Püspök Úr!

Egyetért-e Markó Bélával? abban, hogy:

Elvesztette tétjét a magyar állampolgárság megadásának kérdése a romániai magyarok számára, mert Magyarország és Románia egyaránt az Európai Unió tagja – véli Markó Béla. Az MTI azt követően kérdezte az RMDSZ-elnököt erről, hogy egy keddi bukaresti sajtóértekezleten kijelentette: az RMDSZ ellenzi román állampolgárság könnyített megadását a moldovaiaknak.

Válaszát kíváncsian várja, egy a napi európai parlamenti munkáját tisztelő, büszke kettős állampolgár, aki mellesleg hazatelepedett...


Tisztelt erdőelvi!

Mint már az egyik korábbi kérdezőnek írtam: az összefogás nem azt jelenti, hogy az RMDSZ-szel fenntartások és feltételek nélkül elfogadtuk és mindenben osztjuk egymás véleményét. Az erdélyi magyarok – és minden, a magyar államhatárokon kívül élő magyar ember - számára elsősorban szimbolikus, a nemzethez tartozást elismerő lépés volt a magyarigazolvány létrehozása.

A belső határokat feloldó Európai Unióban, a nemzetek és nem az államok Európájában sem veszített erejéből az összetartozás jelentősége, ellenkezőleg! Ezért - Markó Bélával ellentétben - úgy gondolom, továbbra is nagy jelentősége van a lakóhely elhagyása nélkül megszerezhető magyar állampolgárságnak.


szigeti » 2009.05.02. 14:05

Kedves Püspök úr!

Azt szeretnem kérdezni, hogy egy kicsi és szinte már alig lélegző máramarosi magyar közösség (Máramarossziget), hogyan tudna kapcsolatot teremteni érdemes személyekkel, akik odafigyelnek erre a közösségre. Sajnos, akik minket úgymond képviselnek, nem igen teszik meg. Kvázi szavazások alkalmával minden jó, aztán... Minket mindenki elfelejtett, csak a Jó Isten nem, hála Neki! Ön milyen megoldast ajánlana nekünk, szigeti és máramarosi magyaroknak? Nincs tanácsadó irodánk, ahova segítségért fordulhatunk. Figyelnek ránk egyáltalán ott valahol Bukarestben stb.?

Köszönöm válaszát!


Tisztelt szigeti!

Május kilencedikén nyitottuk meg Nagybányán európai képviselői irodámat, ahol hétfőtől péntekig van fogadás, kérem, keressék meg a munkatársaimat.


carpenterarpi » 2009.05.03. 15:13

Tisztelt Püspök Úr!

Ön szerint miben más, vagy több az EMNT vagy az MPSZ politikája az RMDSZ-énél, mi az, amit az EMNT vagy az MPSZ megtesz, megtett és az RMDSZ nem tudta vagy akarta volna megtenni a magyarság érdekében? Illetve Ön szerint mitől tudna a románság véleménye olyan merőben megváltozni az autonómia ügyében (ha meg tudna változni egyáltalán?) hogy hajlandóak legyenek megadni nekünk valaha is, és mit kellene nekünk tegyünk ezért?


Tisztelt carpenterarpi!

Az RMDSZ és az EMNT, illetve az MPP – mert úgy vélem, erre gondol, nem az MPSZ-re – alapvető célkitűzései nem különböznek. A célhoz vezető út és az eszközök tekintetében viszont jelentős nézetkülönbségek vannak, és mint mindig, az ördög a részletekben rejtőzik, ezért nehéz eljutni az egészséges kompromisszumig, az összefogásig. Az önrendelkezés, az autonómia azonban nem ördögtől való, mint ahogyan a román politika igyekszik beállítani, hiszen Európában nagyon sok helyen éppen ez az alapja a közösségek boldogulásának, a békés együttélésnek. Erről kell őket kitartó munkával meggyőzni, elfogadtatni a román társadalommal, hogy nincsenek egyenlők és egyenlőbbek, csak azért, mert más kultúrához tartoznak, más nyelvet beszélnek. Nem fog egyik napról a másikra bekövetkezni a szemléletváltás, de bízom benne, hogy megvalósul.


boditamas » 2009.05.04. 16:32

1. Egy februárban Hargita megyében lezajlott Băsescu találkozó után Borboly Csaba többek között a következőkről számolt be: "A találkozón egyes fogalmak tisztázására is sor került, például kiderült, hogy Băsescu a területi autonómiát ellenzi – ami a saját értelmezése szerint határátkelőt, valamint saját igazságügyet jelent az autonóm tartomány számára" (2009. február 14., http://itthon.transindex.ro/?hir=20469). Mi a véleménye erről?

2. Ön szerint az RMDSZ az elkövetkező 3 évben életbe fogja-e léptetni azon brassói kongresszusi határozatot, amely szerint "a szövetségi tisztújításra általános, titkos, lehetőleg közvetlen választással kerül sor"?



Tisztelt boditamas!

Az ön által felhozott példa is azt igazolja, a román politika számára nem tiszta, mit is akarunk mi megvalósítani a területi autonómiával. Talán mondanom sem kell, nem határátkelőt – de ha ezt az államelnöknek is meg kell még magyarázni, az azt jelzi, hogy hosszú – és néha keserves – út áll előttünk, amíg eljutunk az általunk kitűzött célig. A második kérdésére nem vagyok illetékes válaszolni, önnel együtt csak reménykedem, hogy igen.


kiskiváncsi » 2009.05.07. 07:43

Igen tisztelt Püspök úr!

Azt kérdezném, hogy Ön szerint nem jött-e el az ideje a bocsánatkérésnek azokkal a rendes magyar emberekkel szemben, akiket kis közösségük érdeke Önnél hamarabb vezérelt a józan ész útjára? Most, hogy Ön is ezt az utat választotta, nem vesztette-e el értelmét az a sok mocskolódás, amiket ezekre az emberekre szórt korábban?

A legutóbbi választások alkalmával, arra biztatta a magyarokat, hogy inkább támogassanak egy becsületes román jelöltet, mint egy áruló magyart. Most Ön is ezen "árulók" táborába igazolt át.

Ezek a jó keresztény emberek biztosan tisztelettel fogadnák az Ön bocsánatkérését (mi más utalhatna egy lelkipásztor, egy lelki vezető bölcsességére, mint a saját hibájának megbánása?), ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyikük sem kérte például egy nyílt levélben ezt Öntől, hiszen még mindig "meghajlanak" az Ön személye előtt, és nem kívánnak Önnek bármiféle hátrányt okozni, hasonló kijelentésekkel, mint amiket Ön szórt rájuk anno. Még nincs veszve a helyzet, amennyiben a józan ész tovább vezérli útjait.

Írom ezeket a sorokat, miután mindig is feltétlen támogatója voltam, és azt gondolom, hogy a fent írtakat sok hozzám hasonló magyar gondolja így.

Sok sikert kívánva a következő 5 év képviselői munkájában, tisztelettel várom válaszát.


Tisztelt kiskivancsi!

Az állításaival ellentétben sem más – az ön kifejezésével élve „árulók” – táborába nem álltam át, sem más utat nem választottam. Húsz éve következetesen az erdélyi magyarság érdekeit képviselem, szembeszállva azokkal, akik időnként a templombéli kufárokhoz hasonlóan a saját érvényesülésüket, hasznukat előbbre valónak tartották-tartják a közösségénél. Sajnos, valóban vannak közöttünk is érdemtelenek, és ha arra gondol, hogy ezektől az emberektől most bocsánatot kellene kérnem, akkor téved: én most sem árulok velük egy gyékényen. A magyar összefogás nem az árulók, a megalkuvók, a saját hasznukat lesők bocsánatára, hanem a közös nemzeti érdek európai képviselete érdekében jött létre.


Polgar Jeno » 2009.05.07. 12:41

Püspök úr,

Mi lesz velünk, akik a multkorjában emberekhez kopogtattunk, ismeretlenül, hogy ön is kapjon egy lehetőséget. Gondolt-e ön arra, hogy a Polgári Párton kívül nincs önnek szavazótábora? Tudjuk jól, hogy a Partium önnek semmi aláírást nem hozott!! A saját papjai nem gyűjtötték az aláírást! A székelység nélkül ön nem jut be semmilyen parlamentbe.

Gondolt-e erre, amikor megtette lépéseit?

Én biztos nem megyek el szavazni! Önt már többé nem tudom segíteni!

Sok sikert, püspök úr!

Polgárék


Tisztelt Polgar Jeno!

Mindazok, akik 2007-ben önzetlenül aláírást gyűjtöttek és szavazatukat adták rám, egy közös ügyet, a hiteles brüsszeli képviseletet támogatták. Önnel ellentétben ők nem úgy gondolták, hogy számomra kell adjanak egy lehetőséget, mint ahogy én sem úgy gondolom, hiszen nem magamat ajánlom, hanem az erdélyi magyar közösség ügyét, amelynek szolgálatára szegődtünk, és amelyet szolgálni felelősség és kötelesség egyben.

A székelység támogatása valóban fontos, mint ahogy az erdélyi, partiumi, bánsági vagy a máramarosi magyaroké is. A Bihar megyeiek 40 százaléka támogatott szavazataival 2007-ben, tehát nyugodt szívvel mondhatom önnek: téved és rosszhiszemű, ha egyoldalúan, a kisközösségeket szembefordítva próbál érvelni vélt igaza mellett. Mint ahogy a távolmaradása is zsákutca: nem engem segít, ha az összefogás listájára szavaz, hanem Erdély magyarságának.


Kánya » 2009.05.07. 21:34

Mennyi jót lehetne tenni, ha nem azt néznénk, kinek megy a dicsőség! Nemde, püspök úr?


Tisztelt Kánya!

Egyetértek önnel: ha nincs bennünk meg a szolgálat alázata, nem tudjuk a képviselet méltóságát sem szavatolni. Remélem, minél többen eljutnak az ön felismeréséig, hogy a személyi és pártérdek, a hiúságok fölé tudjunk emelkedni, és hasznosítani tudjuk mindazt, amit az európai képviselet révén elérhetünk Erdély érdekében.


aaaaqqqq » 2009.05.07. 23:41

Tőkés László úr, ön szerint lesz-e valaha egy keresztény szellemű Európai Parlament, ahol nem a hatalomra törekszenek, hanem a jóra, és nem a vagyont keresik, hanem a megoldást a szegénység felszámolására, ahol mindig az igazat mondják és végre felismerik, hogy a tízparancsolat betartása hozhat csak jót a világra, mert minden rossz abból származik, hogy valaki nem tartja be a tízparancsolatot. Minden tízparancsolatot betartani akaró EP képviselőt segítsen az ISTEN, és a nép szavazzon rá.


Tisztelt aaaaqqqq!

Meggyőződésem – és ezt már 2007-es programom is tartalmazta –, hogy Európa akkor lehet ismét az, ami egykor – egyike az emberiség jövőjét meghatározó nagyhatalmaknak –, ha visszatér keresztény gyökereihez. Azokhoz a rendező elvekhez és értékekhez, amelyek egykor erejét és tekintélyét adták: az emberi méltóság tisztelete, a jogállamiság, a keresztényi szolidaritás, szociális biztonság, a család és a nemzeti hagyományok megbecsülése, a szerves társadalmi-gazdasági fejlődés, nem pedig az öncélú, elidegenedett, szellemi és természeti környezetünket pusztító, kizárólag a profit maximalizálására törő mai gyakorlat.

Ennek szellemében hirdettem meg a Keresztény Európát! elnevezésű programomat, amelynek részeként konferenciasorozatot és nyilvános meghallgatásokat szerveztünk Brüsszelben és itthon, és amelynek nemzetközi visszhangot kiváltó állomása volt a 2008 Adventjében, Brüsszelben, az Európai Parlament épületében megrendezett európai Biblia-kiállítás, amelyen Európa összes hivatalos nyelvén kiadott Bibliákat, magyar ősnyomtatványokat, fakszimiléket, illetve az országok nélküli népek (baszkok, katalánok, frízek, cigányok stb.) Bibiláit állítottuk ki, és amelyet maga Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke nyitott meg.


Polgar Jeno » 2009.05.08. 17:01

Még azt szeretném kérdezni, hogy kicsoda az EMNT, akiket képvisel? Hol van a tömegbázisa? Ki hatalmazta fel a vezetőit, hogy mások nevében, azaz a nép nevében nemzeti tanácskozzanak? Én, magyarként itt Erdélyben, része vagyok a magyar nemzetnek, de nem emlékszem, mikor kertem önöket, hogy nevemben tanácskozzanak! Ugyanez a SZNT. Vagy talán valaki úgy érzi, hogy Fodor Imre őt képviseli?? Vagy Izsák Balázs?? Vagy úgy voltak vele, hogy ha már az RMDSZ tömegbázis nélkül is működik, hiszen egy körzeti gyűlésre sosem megy el több mint 2-3 ember, nosza, rajta, hozzanak önök is létre tömegbázis nélküli szervezeteket, aztán majd a barmok lesz amire szavazzanak. Még összejön egy kis zsíros állás.

Gusztustalan!


Tisztelt Polgar Jeno!

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) eredeti öndefiníciója szerint „parlament jellegű közképviseleti testület, amely az őshonos erdélyi magyar nemzeti közösség autonómia-törekvéseinek képviseletére, jogszabályokba foglalására és elfogadtatására hivatott.” 2003-ban azért hozta létre az Erdély minden tájáról összesereglett több száz ember Szatmárnémetiben a Láncos-templomban, mert úgy éreztük, hogy a „hivatalos érdekképviselet”, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szőnyeg alá söpri az autonómia kérdését. Ugyanezen gyökerekből fakad a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) is, amely Székelyföld őshonos közösségének, a székelységnek közképviseleti testülete.

Az azóta eltelt időszakban RMDSZ-es parlamenti képviselőként, de az EMNT alelnöki tisztségben – többek között – Szilágyi Zsolt és Toró T. Tibor nyújtották be Románia Parlamentje elé az autonómia-törvénytervezetet, nemzetközi fórumokon ismertettük és képviseltük az erdélyi magyarság jogos igényét, ugyanezt teszem most Brüsszelben is. Hogy Ön kit és mire kér fel stb. – kérem, nézzen utána a képviseleti demokrácia különböző formáinak, ezen belül is a közvetlen népképviselet, a közakarat kinyilvánítása különböző lehetőségeinek.

Visszatérve az EMNT-hez: nem hiszem, hogy bármelyikünk is a „zsíros állásokért” végezte volna a munkáját (épp ellenkezőleg: sokszor az állásával is játszott az, aki tevékenyen részt vett az autonómia-harcban, mert vállalta a hivatalos kurzussal való szembemenést, a konfrontációt). Az EMNT jelenleg átalakulóban van, ahogy régebben fogalmaztam, „felszabadultunk a cselekvésre”, mert ahogy „ideje vagyon a szólásnak”, úgy ideje vagyon a cselekvésnek is.

A magam részéről viszont azt tartanám „gusztustalannak”, bár javasolnám, fogalmazzunk illőbben, hogy Ön polgártársait, a választókat „barmoknak” nevezi. A már emlegetett képviseleti demokrácia lényege ugyanis abban áll, hogy a választópolgárok alanyi joga titkos választásokon kinyilvánítani véleményüket, akaratukat, és higgye el, a „nép” nem dönt irracionálisan.

Ezen ugyan mindig meglepődnek a politikusok, és szokás is kárhoztatni a tömegdemokráciát, de véleményem szerint hamis az a kortesidőkben sokszor elhangzó megállapítás, mely szerint „a népet nem lehet leváltani” (míg a politikusokat igen). Nem is kell!


Joco » 2009.05.09. 08:24

Békesség Istentől,

Püspök Úr, szomorúan tapasztalom, hogy amióta EP képviselő lett, ill. amióta visszaengedték az UDMR-be, egyre jobban Ön is „tájba simult”. Előfordult ez már másokkal is, a baj csupán az, hogy oda az utolsó és egyetlen hitelesnek hitt, tartott vezető is. (A többivel szemben még csak elvárásaim sincsenek, ők csak önmagukat tudják hozni.) Nem értem, hogyan tud kezet fogni, összeborulni személyesen azokkal, akik annak idején olyan csúfosan, s aljasul, kiebrudalták. (Nem a szervezettel, hanem annak fő korifeusaival van baj.) Azt sem értem, miért ennyire létfontosságú Önnek az EP képviselőség? Hogy feladva korábbi énjét, elveit, kijelentéseit, célkitűzéseit, összeborul, mintha mi sem történt volna, az egykori elüldözőivel, akik kilenc éven keresztül folyamatosan támadták, a másik kilenc évben pedig egyszerűen távol tartották. Vagy egyszeriben ennyire instabillá vált a püspöki szék? Ezt nevezem én pálfordulásnak. Csakhogy Saul az egyedüli és lehetséges Jó irányába fordult, nem valami lejáratott, avult, rozzant ügy felé.

Sokáig azt hittem, hogy már csak az Ön személye, tekintélye tartja egybe az erdélyi magyarságot. Tévedtem, a Vádimok, Funárok és Cionteák, Mecsiárok tartják egybe. Csak most tudtam megérteni, mit is jelent az, hogy „… szeressétek ellenségeteket, áldjátok azokat, akik titeket üldöznek…”. Ha nem lenne a közös fenyegetettség, már rég egymás torkát átharaptuk volna.


Kedves Jocó!

Nem nekem létfontosságú az EP-képviselőség, hanem az erdélyi magyarság számára. Ha már a belpolitikai porondról kiszorultunk (egy kétharmados kormánytöbbség bármit meg tud tenni velünk a rosszul értelmezett demokrácia játékszabályai szerint, amint azt mostanság bőrünkön tapasztaljuk is), minden eszközzel élnünk kell jogaink érvényesítése érdekében.

Amúgy is az volt a véleményem, és ennek többször hangot is adtam, hogy az RMDSZ nagyon rosszul tette, amikor a kormányszerep kedvéért lemondott az önálló erdélyi magyar külpolitikáról. Tulajdonképpen ezért „tartottak távol”, ezért támadtak folyamatosan.

A külpolitikai nyomásgyakorlás mellett pedig – jelezném – most már európai uniós polgárok is vagyunk, vagyis szükségszerű, hogy egy hiteles és következetes Európa-politikát is kiépítsünk úgy, hogy az európai integráció egyben a magyar nemzeti integrációt is eredményezze.

Ha ismeri tevékenységemet – márpedig szavaiból úgy veszem ki, hogy igen –, akkor Ön sem gondolhatja komolyan, hogy ehhez bármi köze is lenne a püspökségemnek. Püspökként is, magyarként is, és most már választott politikai szereplőként ugyanaz a cél vezérel: magyarságunk megmaradása, gazdagodása mind lelkiekben, mind szellemiekben, mind anyagiakban. Ez a cél.

És ezt a célt csak úgy tudjuk elérni, ha összefogunk. Amióta megalakult az EMNT, mi folyamatosan szorgalmazzuk a párbeszédet. 2007-ben Önöknek köszönhetően számszerűsíteni is tudtuk a támogatásunkat, vagyis a politikai matematika szerint is szereplőkké váltunk. Erőseknek bizonyultunk.

Idén két út mutatkozott: egymásnak feszíteni erőinket, és a lehetséges kettős kiütés miatt önös érdekből feláldozzuk erdélyi magyarságunk európai képviseletét, vagy összeadjuk erőinket, és ugyanazon cél felé „húzzuk a szekeret”. Ha van közös cél, ha e cél érdekében kötött szerződéseink átláthatóak, ellenőrizhetőek, nyilvánosak és számonkérhetőek – akkor, úgy gondolom, felül kell emelkednünk személyes sérelmeinken, pártkötődéseinken, ideológiai megosztottságunkon, és, igen, kezet kell fognunk.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy „besimultam volna” az RMDSZ-be! A különbségek megmaradtak, elvi vitáink vannak és lesznek, viszont – Orbán Viktor elnök úr szavaival élve – ilyen pillanatokban mindezeket „zárójelbe kell tenni”. Ideje van a vitának, de ideje van az összefogásnak is. Ha ezeket az időket elszalasztjuk, nem ismerjük fel a szükségszerűségeket, akkor és csak akkor tudnak bennünk szétmorzsolni, felőrölni, eltüntetni.

És bár megtisztelő az én tekintélyemre hivatkozni, de nem hiszem, hogy erdélyi magyar közösségünk ennyire tekintélyfüggő lenne. Mert ez azt jelentené, hogy megszűnt a belső nemzeti összetartozás érzése, divatszóval a „belső kohézió”, és – bár kissé meredeknek tűnik a következtetés, ebben az esetben jogos – azt jelentené, hogy a magyar nép tulajdonképpen „diktátor-szerető”. Márpedig Európa-szerte szabadságszeretetünkről vagyunk híresek.


powershot » 2009.05.10. 18:19

Főtiszteletű Püspök Úr, egy évvel ezelőtt gondolta volna, hogy ilyen társaságban álldogál majd Sepsiszentgyörgyön?

Tőkés a zsebéhez, szívéhez nyúl. Markó le-, Tamás félrenéz.

László János a háttérben összevonja szemöldökét.

Tisztelt Powershot!

Több képet is láthattunk az elmúlt időszakban, többféle értelmezési lehetőséggel. Viszont válaszolva kérdésére: nem úgy tevődik fel a kérdés, mit gondoltam volna én magam egy évvel ezelőtt. Hanem úgy, hogy mit gondolunk a jövőnkről?

KNORR » 2009.05.11. 16:06

Püspök úr,

az EMEF tárgyalódelegációjában való részvételre az Erdélyi Magyar Ifjak is meghívást kaptak. Az ifjak több ízben is kiverték a biztosítékot, leginkább SZDSZ-es politikusok erdélyi látogatásaikor akcióznak, de például az EMI-táborokban is meghívnak közismerten szélsőjobb kötődésű arcokat. Melyek voltak azok az érvek, melyek mentén Tőkés László úgy döntött, hogy az EMEF-en ezeknek a fiataloknak is helyük van? Mikor várható, hogy a püspök úr elhatárolódjon mondjuk a legutóbb, nagyváradi "köpködős" eset után az EMI-től, illetve annak vezetőitől? Egyáltalán, Tőkés László szerint hogyan néz ki az a jövőkép, melyet az EMI megtestesít? És végül arra is kíváncsi lennék, hogy vajon informális beszélgetés, kávézgatás közben felmerült-e mondjuk az EMEF-en résztvevő politikusokban, hogy esetleg az EMI-s fiatalokat atyai intésben kellene részesíteni?


powershot » 2009.05.11. 17:00

kedves KNORR, Én nagyon remélem, hogy sem a Főtiszteletű Püspök úr, sem mások nem részesítették atyai intésben az EMI-t, mivel nem az atyja egyik sem az EMI-nek.

Ahogyan az RMDSZ az atyja, anyja a MIÉRT nevezetű KISZ-szerű "mozgalomnak".

Kérdés:

Főtiszeletű Püspök úr, ugye nem részesítették az EMI-t atyai intésben, mivel nem állnak az EMI szervezet mögött, fölött, ahogyan az RMDSZ a MIÉRT mögött, fölött áll?


Tisztelt Knorr és powershot!

Ténylegesen nem vagyok „atyjuk” az Erdélyi Magyar Ifjaknak. Viszont sokszor ők mondanak ki olyasmit, amit a hivatalos politikai kurzus nem mer, vagy nem tud, olyan kezdeményezéseik vannak. Most hirtelen egyet említenék, a nyelvi jogok tárgykörében, ha még emlékszik rá: a betegellátásban tapasztalható nyelvi diszkrimináció, vagyis hogy több kórházban – nagyobb városokban – sem a nővér, sem az orvos nem tud, vagy nem hajlandó megszólalni a beteg anyanyelvén, márpedig az ténylegesen életfontosságú – erre is az EMI-sek hívták fel a figyelmünket.

A „biztosíték kiveréséről”, illetve az „elhatárolódásról” beszélhetnénk napestig, mindkét (három-, négy-, öt-) oldal rendszeresen él is ezekkel. És itt egy alapvető probléma rejlik a mélyben: a szekularizált társadalmunkban relativizálódtak erkölcsi értékeink, a másság – hamis és túlzó – tisztelete miatt már lassan saját értékeinket sem merjük vállalni.

Számomra a Tízparancsolat eléggé egyértelműnek tűnik. És bár néha megszegjük egyiket-másikat (hiszen ki az, aki bűntelen?), valamiért nem jutott eddig eszünkbe, hogy talán meg kellene változtatnunk ezeket.

Ma már ez is előfordul. Sőt, újabb és újabb „parancsolatokat” találnak ki.

Kobak1222 » 2009.05.12. 13:54

Tisztelt Tőkés László!

A PKE újabb szakjainak sikeres akkreditációja kapcsán azt nyilatkozta:

[i] Hamarosan újabb szakokat akkreditálhatnak a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE) – jelentette ki Tőkés László, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) közös európai parlamenti választási listájának vezetője tegnap Budapesten.

A művészeti karon a reklámgrafika lett legutóbb az ötödik államilag is elismert szak a tíz éve alapított magyar tannyelvű magánegyetemen. Küszöbön áll a zenepedagógia szak akkreditálása, és a közgazdaságtudományi kar két szakának akkreditálása, mondta sajtótájékoztatóján Tőkés László. A tizedik évfordulón „új lendületet fog venni az egyetem ügye”, közölte Tőkés, aki emlékeztetett arra, hogy 90 éve számolták fel a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemet és 50 éve, 1959-ben vonták össze a kolozsvári magyar Bolyai Egyetemet a román Babeş Egyetemmel. (Krónika 2009. május 12.)

Örülök az újabb szakok akkreditációjának. Csöpp kételyem sincs afelől, hogy megérdemlik a hivatalos elismerést is. Viszont az utóbbi években az EMTE és ezen belül a PKE is egy sor olyan szakot indított, amely megkettőzte a romániai magyar felsőoktatásban - elsősorban Kolozsvárott, a BBTE-n - már létező szakokat.

Tette mindezt annak ellenére, hogy rendszeresen elhangzik: az EMTE és a PKE nem a már létező romániai magyar oktatási struktúrák ellenében működik, hanem azok kiegészítéseként. Tudomásom szerint a legfontosabb finanszírozók (s ebbe bele kell érteni az olyan szponzorokat és időszaki támogatókat, mint a MOL) támogatói elképzelése is hasonló.

A filozófia, kommunikáció, szociológia, vidékfejlesztés, hitoktató, nyelvszakok (angol, német), a román mint idegen nyelv, közgazdaságtan oktatását célul kitűző szakok egyaránt léteznek már a romániai magyar oktatási palettán, s a BBTE-n akkor is léteztek, amikor ezek a PKE-n vagy az EMTE egészén belül beindultak.

Mindennek tükrében kérdezem: a PKE vezető grémiumának irányítójaként és az EMTE egyik legfontosabb döntéshozójaként hogyan érti az EMTE / PKE új szakjainak akkreditációját és jövőjét a BBTE múltjával összekapcsoló - valljuk be: kissé homályos - nyilatkozatát? Úgy látja, hogy a PKE-nek kellene átvennie a teljes romániai magyar felsőokatatás megszervezését? Fenntartja-e még azt, hogy a PKE ún. hiányszakokat indít a továbbiakban? Ha nem, akkor hajlandó-e lemondani azokról a támogatásokról, amelyeket eredetileg más feltételek mellett nyert el a PKE / EMTE (tehát ún. hiányszakok beindítására és működtetésére, s nem pedig magyarul már működő szakok indítására)?

Mindezt azért is kérdezem, mivel szakmai berkeken belül lassan közismert a PKE többszöri kísérlete arra, hogy magyar szakot indítson, s az eset szép példája a felelőtlen szaktervezésnek. Bizonyára a PKE-n belül az eset kivételnek számít, de örülnék, ha megerősítene: a PKE csúcsvezetőségének nincsen semmiféle szerepe a hasonló felelőtlen tervezésben.

Kolozsváron ugyanis már működik magyar nyelv és irodalom szak, két nagy - az állami oktatásban legfontosabb és legjobban kiépült magyar - tanszék (a Magyar és Általános Nyelvészeti, illetve a Magyar Irodalomtudományi Tanszék) látja el nagyon sok jól képzett, nemzeti és nemzetközi szinten is jegyzett oktatóval, az alapképzéstől a doktori képzésig terjedő oktatási ajánlattal (beleértve az alapképzéses távoktatást is), önállóan és számos nyelvszakkal párosítható kombinációban is, egy sor jól működő, hatékony intézménnyel (önálló tanszéki könyvtár, szakkollégiumok, bejáratott tanár- és diákcsere-programok, vendégtanárok stb.).

Magyarország határain túlról - s így Romániából is - nehezen tudnék említeni egy olyan, magyar nyelven működő egyetemi szakot, amelynek ilyen intézményi háttere, széles képzése, szakmailag elismert oktatói gárdája, s nem utolsósorban ekkora szervesültsége és (jog)folytonossága van.

Egy újabb magyar szak beindítását sem szakmai, sem piaci helyzet nem indokolja: például az üres magyartanári helyek száma nem akkora, hogy az súlyos és pótolhatatlan problémákat okozzon (arról nem is beszélve, hogy egy újabb magyar nyelv és irodalom szak beindítása semmiféle garanciája sem lenne annak, hogy a most üres tanári helyek nem maradnak majd akkor is üresen).

Az elmúlt hónapokban a PKE-ről újabb komoly lépések történtek a magyar nyelv és irodalom szak beindítására, annak ellenére, hogy a háttérben - a nyilvános tiltakozás és az ezzel elkerülhetetlenül járó botrányíz elkerülése végett - a BBTE érintett tanszékei udvariasan, szakmai érvekkel próbálták meggyőzni a kezdeményezőket, s legutóbb a közvetítőnek felkért Kolozsvári Akadémiai Bizottság - a Magyar Tudományos Akadémia kihelyezett intézménye, a romániai magyar tudományosság egyik legrangosabb fóruma is ezt tette. A legutóbbi jelek szerint kudarcosan: a szakot a romániai magyar szakmai élet tiltakozása és nyomásgyakorlása ellenére is be kívánják indítani, minden szakmai és adminisztratív érv ellenére. Épp ezért kérdezném: tud-e a PKE ilyen jellegű kezdeményezéséről?

A korábbi, a romániai magyar felsőoktatási kínálatban már létező szakokat megkettőző PKE-s / EMTÉ-s szakok fényében hogyan vélekedik erről a kísérletről? Az egyetem vezető-tanácsának elnökeként, a Sapientia Alapítvány alapítójaként és a kuratórium egyik kinevezőjeként támogatta-e vagy támogatja-e ezt? Ha igen, milyen érvek okán?

Közhely, hogy egyetlen egyetemen sem tökéletesek a munkafeltételek és nem tökéletes a munka sem, s így van ez a BBTE-n is (amint bizonyára az EMTÉ-n és a PKÉ-n is vannak kudarcok, bakik és szóvá tehető, megvitatható kérdések).

Érzékeny kérdések is vannak. Bizonyára ilyen a BBTE és előtörténetének egyik komoly fejezete: a megszüntetések, összevonások kérdése is. Azonban ezeket az érzékeny kérdéseket és a BBTE-n belül felmerülő problémákat jó lenne árnyaltan kezelni. Nagyon remélem, hogy csupán szerencsétlen újságírói montázs eredménye, amikor ugyanabba a bekezdésbe kerül a PKE sikere és lendülete és a BBTE érzékeny múltja.

A BBTE-n belül ugyanis van egy sor, a PKE lendületesen fejlődő szakjaihoz hasonlóan jól működő magyar nyelvű szak, s reménybeli jövendő EP-képviselőként bizonyára nem örülne annak, ha ezekre is rossz fényt vetne a kijelentése.

Például azt sugallná, hogy a BBTE-n belül (már hosszú ideje) ellehetetlenült a magyar nyelvű szakok működése (a PKÉ-vel és az EMTÉ-vel szemben). Ezzel viszont egy sor olyan oktatót hozna nehéz helyzetbe, aki ugyanolyan felelősséget érez a romániai magyar nyelvű oktatásért és úgyanúgy tenni szeretne érte, mint ön. A tudatos választása vagy a véletlen viszont úgy hozta, hogy a BBTE-n oktat.

Ezek az emberek nem feltétlenül az EMTE, a PKE vagy az ön ellenségei, úgy ahogyan ők maguk sem fogják fel így ezeket az intézményeket vagy az ön személyét: (akárcsak én is) esetenként újabb esélyt, a hiányokat pótló partnert látnak bennük a romániai magyar oktatás számára.

A románai magyar felsőoktatás egyik igen fontos döntéshozójaként is kérdezem mindennek a fényében: hogyan látja az EMTE/PKE és a BBTE hosszú távú viszonyát, az utóbbi egyetemen oktató magyar és / vagy magyarul oktató szakemberek státusát, szerepét a romániai magyar felsőoktatás jelenében és jövőjében? EP-képviselővé való megválasztása esetén hogyan fogja őket képviselni? S mindezen túlmenően: hogyan vélekedik a romániai magyar felsőoktatás fejlesztéséről, működtetéséről? Oktatáspolitikai tekintetben milyen elveket, megoldásokat szorgalmaz majd?

Tisztelettel üdvözli, sikeres kampányt, jó munkát kíván, válaszát köszöni,

dr. T. Szabó Levente
BBTE, Magyar Irodalomtudományi Tanszék


Tisztelt dr. T. Szabó Levente!

Sajnos, most nincs terünk arra, hogy érdemben és teljes mélységében válaszoljak Önnek, de azért röviden megpróbálom:

Az Ön által részleteiben kibontott felsőoktatási problémahalmaz alapvetően egy hiányosságból eredeztethető: mai napig nincs egységes erdélyi magyar felsőoktatási stratégiánk. (Nem a Sapientia-EMTÉ-nek, vagy a PKE-nek nincs, hanem az erdélyi magyar közösségünk szakemberei nem voltak eleddig képesek ezt kidolgozni.) Mindaz, amit az Egyetemeinkről gondolunk, azt külön-külön gondoljuk, és mindenki a saját szűkkeblű érdekeit védi.

Gondoljon bele: ha a ’90-es évek elején újraalakul a Bolyai Tudományegyetem (amint az természetes lett volna), ma nem a „multikulturalitásról” zengene a román egyetempolitika, és Ön sem fájlalná a párhuzamos képzéseket.

És tulajdonképpen ez a válaszom lényege: azon kell lennünk – munkatársaimmal a közeljövőben erre teszünk kísérletet, ezt kezdeményezzük –, hogy kialakítsunk egy egységes erdélyi magyar felsőoktatási stratégiát, amelyben szerves módon illeszkednek a már meglévő felsőoktatási intézményeink, és amely elég rugalmas ahhoz, hogy a folyamatosan alakuló európai folyamatokat követni tudja. Ez minden részről bölcs belátással kell, hogy társuljon, néha fájdalmas kompromisszumokat is kell kötnünk.

A másik fontos tényező, véleményem szerint, az oktatási intézményeink teljes körű autonómiájának kiépítése óvodáktól az egyetemekig. A mai napig a bukaresti minisztérium határozza meg kerettanterveinket (még az egyetemi autonómiába is beleszólhatnak, az akkreditáció folyamán ezt tapasztaltuk), de például az ún. „alternatív tankönyvek” elkészítése sincs megoldva. Az anyanyelvű oktatás értéke számomra megkérdőjelezhetetlen (persze, nem a kizárólagosság jegyében kell ezt művelni, a többnyelvűség szintén érték).

Egy kissé távolabbi példával élnék: hiába vannak magyar nyelvű szakembereink, és hiába garantálja törvény az anyanyelv használatát például a közhivatalokban, ha szakembereink nem ismerik a magyar szakkifejezéseket.

Egyetemi oktatóként, magyar tanárokat képző szak egyik vezetőjeként minden bizonyára Ön is tapasztalhatta: olymérvű anyanyelvünk romlása, illetve az oktatási kényszerpályák olyannyira tönkretették az elemi és középiskolai oktatásunkat, hogy érettségizett fiataljaink egy része gyakorlatilag funkcionálisan analfabéta (most már olyan hírek is terjengenek, hogy az egyetemi alapképzés elvégzése után sem javul érdemben a helyzet).

Ez tűrhetetlen. (Ezzel nem a BBTE-n folyó oktatást szeretném minősíteni, félreértés ne essék!)

Tehát a feladat számomra elég világos: olyan egységes felsőoktatási stratégia kimunkálása közös erővel, amely egyrészt a „tudásalapú társadalom” jegyében európai színvonalú, ugyanakkor az oktatási autonómiára alapozva képes teljes értékű anyanyelvi képzést biztosítani gyermekeink, sőt, a társadalom összes korosztálya számára (felnőttképzések!).
Meggyőződésem szerint ez is a „nemzeti minimum” része, olyan kérdés, amelyben nem lehet további kompromisszumokat kötni.