Új Év – Új Kezdet

Új Év – Új Kezdet

Tőkés László püspök, EP-képviselő budapesti irodájában tartott évkezdő sajtótájékoztatót 2009. január 9-én. Egy rövid, a Kárpát-medencében élő nemzetrészeket is számba vévő kitekintést követően Tőkés László hangsúlyozta: az új év egyben új lehetőséget is jelent – új kezdetet kell jelentenie. Egyfelől a nemzetegészet is érintő erkölcsi válságból kell kilábalnunk, amelyről Sólyom László köztársasági elnök is szólt újévi beszédében – ebben a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke szerint nagy szerepet kell vállalniuk történelmi egyházainknak.

Másfelől túl kell lépnünk a szűkös pártpolitikákon, fejtette ki az erdélyi magyarok európai képviselője, és nemzetpolitikában kell gondolkodnunk. Ezen munkálkodik a maga rendjén a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) is.

Tőkés László a sajtótájékoztató zárásaképp a közelgő európai parlamenti választásokra való tekintettel bejelentette: kezdeményezi az erdélyi magyar összefogás jegyében születő nemzeti lista állítását, amely a legszélesebb társadalmi konszenzus alapján megszülető jelöltállítás eredményeként megerősítheti az erdélyi magyarság európai képviseletét.
Azt az európai képviseletet, amely – ahogyan Tőkés László fogalmazott – egyfajta politikai ökuménia jegyében az összmagyar képviseletet kellene, hogy eredményezze.
Alább mellékeljük a sajtótájékoztató alkalmából kibocsátott újév-köszöntőt.

Budapest, 2009. január 9.

Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája

Új Év – Új Kezdet

Kárpát-medencei Újév-köszöntő

Sólyom László államelnök és a magyarországi politikai élet vezető személyiségei – hagyományos módon – újévi beszédeikben és egyéb megnyilatkozásaikban értékelték az elmúlt esztendőt, az ország jelenlegi helyzetét, és tekintettek előre az idei évre. Szükséges és méltó, hogy az ország gondjával együtt az egész nemzet állapotával, nevezetesen a határon túlra szakadt magyarság sorsával is foglalkozzunk – hiszen a kép csak ezáltal válik teljessé.

Az általa „Meleg Büszkeség Napjának” nevezett felvonulás alkalmával történtek kapcsán Magyarország hivatalban lévő miniszterelnöke ekképpen nyilatkozott: „Betelt a pohár, eljött az ideje a jogos nemzeti önvédelemnek” (kiemelés tőlem – TL). Csak egyetérteni lehet a kormányfővel – egyebek mellett – annak láttán, hogy a demonstráció egyik feliratán ez volt olvasható: „Jézusnak is két apja volt”.

Ez a blaszfémia is arra figyelmeztet bennünket, hogy abból a globális pénzügyi és gazdasági válságból, mely „súlyosan legyengült állapotban lévő országunkat” (Sólyom László megfogalmazása) – és a sorsukra hagyott határon túli nemzetrészeket – fokozott mértékben sújtja, csak annak a mélységes erkölcsi válságnak a leküzdése révén lehet a kiutat megtalálni, mely az ateista kommunizmus egyenes örökségeként, valamint a teret hódító neoliberális szekularizmus következményeképpen juttatta mai helyzetébe nemzetünket.

Balczó Andrásnak, a Nemzet Sportolójának találó bibliai jellemzése szerint: nálunk a Tékozló fiú nem tér meg, hanem Atyjára és bátyjára – Istenére és nemzetére – támadva, tovább „tékozol”: az „atyai háznak” – kifosztott országának – még a maradék vagyonát is elprédálja. Az előbbiekben említett „jogos nemzeti önvédelemnek” mi más célja lehetne, mint ennek az „eltékozolt országnak” és nemzetnek, valamint veszendőbe menő részeinek és közös örökségüknek a megmentése?!

Hová jutottunk? – tehetjük fel a kérdést túlzás nélküli drámaisággal. Totális válságba, melyben – Jeremiás prófétával szólva – „hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását” (Jer. 6,14). A létünkben veszélyeztető válságot azonban nem lehet álságos hazugságpolitikával gyógyítani. A kisebbségi magyarság életére is csak akkor tér pusztulás helyett áldás, hogyha Trianon és a kommunizmus minden felgyülemlett hazugságával sikerül leszámolnunk.

Vannak, akik az ország érdeke elébe helyezik pártérdekeiket – állapítja meg találóan Orbán Viktor. Ennél is tovább kell mennünk: az ország érdekeinél is előbbre való: a nemzet érdeke. Amelyik párt, amelyik pártpolitikus nem képes vagy nem hajlandó nemzetben gondolkodni – annak nincs helye a magyar politikai és közéletben.

Ebben a tekintetben – nyilvánvaló tévedéseik és hibáik ellenére – nyugodtan példát vehetünk a románokról vagy a szlovákokról, akik jelenkori történelmünk legelesettebb pillanataiban, még a – nemzetidegen – kommunizmus legsötétebb korszakaiban sem tévesztették szem elől saját nemzeti érdekeik képviseletét, és most, a globalizációba hajló európai integráció viszonyai között is határozott nemzetstratégiával rendelkeznek. (Erre nézve, pártpolitikai fonáksága ellenére is, igencsak jellemző az új román nagykoalíció felállásának esete, melynek tagjai Bibliára tett kézzel mondták el egyként az esküjüket: „Esküszöm, Isten engem úgy segéljen!”…)

Mind Magyarországon, mind a határon túlra szakadt nemzetrészek életében „a kiút világos meghatározására és az alapvető változások sürgős bevezetésére” van szükség – mondhatjuk „a lélekben 15 millió magyar” (Antall József) köztársasági elnökének újévi beszédét idézve. A változásra viszont az öntudatos emberi-polgári felelősségvállaláson túlmenően „2009-ben az európai parlamenti választás kínálja a lehetőséget” – tehetjük hozzá Orbán Viktor szavaival (kiemelések tőlem – TL).

Az erdélyi változásokra külön is kitérve, sajnálattal állapítható meg, hogy – amint az előre látható volt – az új esztendő felemás változásokat hozott az ottani magyarság életében. Romániai közösségünk egypárti képviseletének – az RMDSZ-nek – a félreállításával ugyanis a román politikai elit kisebbségi hazugságpolitikája végképp lelepleződött, ezzel együtt pedig az is, hogy az RMDSZ ennek az átlátszó „eurokonform” román kirakatpolitikának a sikerre vitelében vállalt cinkos szerepet.

Malina Hedvig helyett egyes szlovák és román politikusokat – köztük Markó Béla pártelnököt – kellene hazugságvizsgálatnak alávetni. Vajon mit jelezne ez a még fel nem talált gépezet az RMDSZ-pártvezér azon önelégült kijelentésére, mely szerint az RMDSZ „teljesítményének” köszönhetően „a 2008. esztendő az erdélyi magyarság szolidaritásának, összefogásának és egységének az éve volt” (sic!) (Duna Televízió, 2009. január 6.)?!

De valójában nincs is szükség semmilyen hazugságvizsgáló berendezésre. Markó Bélát és hazudozó társait maguk a számadatok cáfolják. Példának okáért önmagában az a tény, hogy az RMDSZ 1996-os kormányba lépését követő tizenkét esztendőben szavazóinak száma mintegy a felére csökkent (813 ezerről 425 ezerre); a megelőző választás óta (2004) elkönyvelt vesztesége 2008 őszén pedig kereken 200 ezer szavazat (628 ezer helyett 425 ezer) volt. Markó Béla pártfőtitkári ömlengése egyébiránt azért sem vehető komolyan, mivel a jelenlegi viszonyok között az RMDSZ egész eddigi történetének talán a legmélyebb válságát éli át.

Noha valós politikai vetélytárs hiányában ez még nem vált nyilvánvalóvá: nagy valószínűséggel megállapítható, hogy az RMDSZ ez idáig erőltetett, szűk látókörű, kirekesztő és önfeladó pártpolitikája megbukott. A mindenkori román hatalommal való elvtelen kiegyezés „neptuni korszaka” véget ért. Ezáltal végre megteremtődött a változások, a gyökeres átalakulás lehetősége az erdélyi magyar politikai és közéletben.

Nemcsak Magyarországon, hanem Erdélyben is elérkezett az ideje a társadalmi és a politikai megújulásnak. Ezen a téren a felvidéki és a szerbiai magyar közösségek – a jelek szerint – előbbre állnak. A 2009. esztendő előreláthatólag egész kárpát-medencei magyarságunk életében a Változások Éve lesz. Az Új Esztendő Új Kezdetet ígér, a rendszerváltozás kezdetének 20. évfordulója minden bizonnyal annak új fejezetét nyitja meg.

Mindezeket szem előtt tartva, a magyar nemzeti érdek iránt elkötelezett, hiteles rendszerváltó politikai és polgári erőknek kárpát-medencei közmegegyezésre és határokon átívelő összefogásra irányuló tárgyalásokat kell kezdeniük – egy egységes magyar érdekvédelem és egy közös nemzetközi politikai érdekképviselet megteremtése érdekében. Az európai integráció folyamatába illeszkedő nemzeti integráció valós kiútnak ígérkezik belsőleg és külsőképpen megosztott magyarságunk sokrétű válságából.

Budapest, 2009. január 9.

Tőkés László
európai parlamenti képviselő