Tőkés László levele Sofronie Drincec ortodox püspökhöz az Ady-múzeum ügyében

Nagyváradi Román Ortodox Püspökség

Őexcellenciája
Sofronie Drincec Úrnak,
Nagyvárad Ortodox Püspökének

Excellenciás Uram!

„Milyen jó, hogy még létezik a szellem világa, amelyben mindannyiunknak megengedtetik, hogy szeressük egymást…” – a Partiumi Keresztény Egyetem megbecsült professzora, Corneliu Crăciun ezt az idézetet választotta „Ady Endre şi cultura română” (Ady Endre és a román kultúra) című könyve mottójául.

A professzor arról az Ady Endréről írt könyvet, akiről Emil Isac a következőképpen vallott: „Mint minden nagy költő, Ady a saját lángjában égő titán volt. Erősen égett, mert nagyon szerette az életet és a szabadságot. Túl korán halt meg, de csak azután, hogy értékként átadott mindent, ami emberi és írói lelkiismeretét gyötörte.”

Arról a magyar költőről, aki a következőket írta: „Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz / Végül egy erős akarat? / Hiszen magyar, oláh, szláv bánat / Mindigre egy bánat marad. // Hiszen gyalázatunk, keservünk / Már ezer év óta rokon. / Mért nem találkozunk süvöltve / Az eszme-barrikádokon? // Dunának, Oltnak egy a hangja…” (Magyar jakobinus dala).

Arról az Ady Endréről van szó, akinek Octavian Gogához fűződő barátságáról mindkét nemzet irodalomtörténészei tisztelettel emlékeznek meg.

Az idézett vers kapcsán írja Cornel Ungureanu az Oglinda literară című folyóirat 2007. novemberi számában, hogy „Egy mély lázadás költője, amely összefűzi Gogával”. Ugyanő korábban Goga kapcsán a másik nagy nemzeti költőnket, Petőfi Sándort említi: „A kettőjük, Petőfi és Goga között létező testvériség mélyebb, mint a »nemzeti kérdés«, és ezt [a testvériséget] épp a költői státus határozza meg.”.

Való igaz: „Milyen jó, hogy még létezik a szellem világa, amelyben mindannyiunknak megengedtetik, hogy szeressük egymást…”

Ady Endre csak bő négy évet élt Nagyváradon (viszont egész életére kötődött szeretett városához, vissza-visszajárt). Kevésnek tűnik, de aki „erősen ég, mert nagyon szereti az életet és a szabadságot”, annak éltét nem években mérik.

Nagyváradot magyar nyelvterületen „a Holnap városaként” emlegetik. És ez a megtisztelő cím Ady Endrének köszönhető, aki pezsgő szellemi élete miatt az akkoriban „Pece-parti Párizsként” ismert Nagyváradon (szintén Adytól származó elnevezés!) hat társával együtt A Holnap címmel antológiát adott ki, kerek száz esztendővel ezelőtt.
Ezt az antológiát a modern magyar irodalom kiindulópontjaként emlegetik az irodalomtörténészek.

Ez Ady Endre. A teremtő zseni. Az ő emlékének szentelt múzeum 1957-es alapításától egyfajta kegyhellyé vált a városlakók és az Ady zsenije előtt hódolók számára.

Mindezt azért tartottam fontosnak Önnel megosztani, mert értesültünk arról, hogy az Ortodox Egyháznak visszaszolgáltatták az Ady Endre Emlékmúzeumnak otthont adó ingatlant.

Engedje meg, hogy ennek az ügynek a kapcsán Mircea Eliadét, a világhírű román filozófust idézzem, aki a Sacrul şi profanul című művében a következőket írja: „A vallásos ember számára a tér nem homogén. Törések és szakadások találhatók benne; olyan részeket tartalmaz, amelyek minőségileg különböznek a többitől. (…) Létezik tehát egyfajta szent, vagyis »erővel feltöltött« jelentőségteli tér, és léteznek más, nem szent terek, következésképpen nincs struktúra és szilárdság nélküli, egyszóval »formátlan« tértartomány.”

Mindannyian tapasztalhattuk már, hogy „szent hely” többféle van. Nemcsak a templomban féljük az Urat, és nemcsak az oltárnál adunk hálát a teremtő szeretetért – Isten mindenható szeretetét megéljük mindennapjainkban, teljesen profánnak aposztrofált helyeken is megnyilvánulhat a szentség.

Nagyvárad magyar közössége így tekint az Ady Endre Emlékmúzeumra: mint „szent helyre”. Több számunkra, mint egyszerű múzeum, több, mint egyszerű emlékhely – eszmeiségében sűríti mindazt, ami a száz évvel ezelőtti „Pece-parti Párizsból” számunkra megmaradt.

„A világot meg kell alapítanunk, hogy élhessünk benne – márpedig a profán tér homogenitásának és viszonylagosságának »káoszában« semmiféle világ nem jön létre. A szilárd pont, a »középpont« felfedezése vagy projekciója a világteremtéssel azonosul.” – írja Eliade. Mindannyiunknak kellenek tehát ezek a szent terek, szellemi központok – hogy közös világunkat megalkothassuk.

Excellenciás Uram! Mélyen tisztelt Püspök Úr!

Krisztusi szeretetben kérem Excellenciádat, sáfárkodjanak jól az Önökre bízott vagyonnal. Az lenne a kérésünk, hogy Önök tartsák meg az épület jelenlegi funkcióját, mert az nem csupán az etnikumközi megértés nagyszerű gesztusa lenne az Önök részéről, hanem az egyre inkább szekularizálódó világunk homogén terét megtörő, egyre kisebb számú szent tereink megóvása érdekében is történne. Mindannyiunk közös érdeke, hogy az Ady Endre Emlékmúzeum megmaradjon annak a szellemi eredőnek, annak a „biztos pontnak”, amely „minden jövendő irányzat főtengelye” (Eliade).

Mert a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum puszta létével arra figyelmeztet, hogy Nagyvárad ma is „a Holnap városa” kellene, hogy legyen – a szellem olyan világa, „amelyben mindannyiunknak megengedtetik, hogy szeressük egymást…”

Isten áldását kérem munkájukra!

2008. november 13.

Tőkés László
A KREK püspöke,
EP-képviselő

Egyházkerületi körlevél a parlamenti választások tárgyában

EGYHÁZKERÜLETI KÖRLEVÉL

a parlamenti választások tárgyában

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület 2008 októberében kibocsátott – legutóbbi – körlevelében támogatásáról biztosította az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács párbeszédre és megegyezésre irányuló erőfeszítéseit. Egyben felszólította gyülekezeteit, hogy semmilyen idegen – politikai – érdeknek ne engedjenek, hanem – elsősorban – Egyházunk és nemzetünk érdekeit tartsák szem előtt a küszöbön álló választásokon.

Templom és iskola

Templom és iskola

2008. november 7-én a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, valamint Tőkés László nagyváradi Európai Parlamenti Irodája szervezésében, Templom és Iskola címmel ökumenikus tanügyi konferenciára került sor Nagyváradon, az egyházi iskolák államosításának 60. évfordulója alkalmából.

„Hídépítés” az Európai Parlamentben

Az európai Parlament általános rendjének megfelelően a 2008. november 3–6-i munkahét a bizottsági ülések időszaka volt. Tőkés László európai parlamenti képviselő tagként a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, valamint a Kulturális és Oktatási Bizottság munkálataiban vett részt.

Megemlékezés „hitünk hőseiről”

Megemlékezés „hitünk hőseiről”
Kárpátaljai református püspök a reformáció emlékünnepén Nagyváradon

A reformáció emlékünnepén, október 31-én a tíz nagyváradi református gyülekezet esztendők óta közös istentiszteleten ad hálát az Istennek, megemlékezve „hitünk hőseiről”, az Ige igazságáért áldozatot vállaló reformátorokról. Az idén a hívek a Nagyvárad-újvárosi templomban gyülekeztek, hogy meghallgassák Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspök igehirdetését. Zán püspök mintegy viszonozta Tőkés László egy héttel korábbi nagydobronyi (Ukrajna) látogatását, ahol püspök-képviselő a kárpátaljaiak felkérésére előadást tartott az 1989-es temesvári eseményekről.

Nyilatkozat – Elég volt a hazugságbeszédből!

N Y I L A T K O Z A T

Az 1956-os forradalom és szabadságharc idei évfordulóján a Magyar Rádió egykori önkritikus beismerő vallomása csendül vissza, kísérteties időszerűséggel: „Hazudtunk reggel, hazudtunk délben, hazudtunk este, hazudtunk minden hullámhosszon”. A két éve elhangzott őszödi beszéd a kommunista hazugságbeszéd eme tovább élő hagyományát elevenítette fel, és sokkoló hatásának elemi erejével üzeni ma is, hogy: elég volt a hazugságból!

„…nem vagyunk a meghátrálás emberei” – találkozó Kárpátalján

„…nem vagyunk a meghátrálás emberei”

A kárpátaljai Nagydobronyi Református Egyházközség lelkipásztora, Kolozsy András, valamint a Református Líceum igazgatója, Katona Béla részéről érkezett meghívásnak eleget téve Tőkés László püspök, EP-képviselő 2008. október 25–26-án líceumi csendesnapi konferencián vett részt és tartott előadást az 1989-es romániai forradalom eseményeiről. Ez az alkalom beleillik az idén szeptemberben elkezdődött forradalmi emlékév rendezvénysorozatába. A református templomban, október 25-én, szombaton megtartott konferencián jeles kárpátaljai meghívottak tanácskoztak: Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke, Horkay László ny. püspök, a Nagydobronyi Református Egyházközség lelkésze, Nagy Béla egyházkerületi főgondnok, Héder János lelkészi főjegyző, Balogh Attila, az Ungi Egyházmegye esperese, Seres János máramaros-ugocsai esperes, id. Szántó János, a nagydobronyi egyházközség főgondnoka, Bacskai József főkonzul, Nagy Attila vezetőkonzul, dr. Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferencz Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke, Szilvási Zoltán, Nagydobrony polgármestere, Pándy Szekeres Dávid tanügyi referens, id. Katkó László, a nagydobronyi gyermekotthon igazgatója.

1956–1989 Sólyom László köztársasági elnök találkozója Tőkés László EP-képviselővel

KÖZLEMÉNY

Ami 1956-ban, Magyarországon kezdődött el, az 1989-ben, Romániában fejeződött be – fogalmazott Traian Băsescu, Románia elnöke 2008. október 23-án Csíkszeredában. A nemzeti ünnep alkalmából Székelyföldre sereglettek a romániai magyar politikai élet vezetői, hogy Sólyom Lászlóval, a Magyar Köztársaság elnökével együtt emlékezzenek és fejezzék ki tiszteletüket az ’56-os hősök előtt. Ezt a közös ünnepet tisztelte meg jelenlétével Traian Băsescu román államelnök is.

Levél és méltatás Martti Ahtisaari Nobel-békedíja kapcsán

A Szovjet Birodalom és a kommunista diktatúrák bukása, valamint a vasfüggöny lebomlása utáni Európa egyik legválságosabb helyszíne az – erőszak és háborúk sújtotta – Balkán, ennek kapcsán is pedig egyik legkritikusabb problémája a kelet- és közép-európai kisebbségi kérdés.

Kereszténység és Európa

Kereszténység és Európa
Nemzetközi ökumenikus konferencia

„Európa akkor lehet ismét az, ami egykor – egyike az emberiség jövőjét meghatározó nagyhatalmaknak –, ha visszatér keresztény gyökereihez. Azokhoz a rendező elvekhez és értékekhez, amelyek egykor erejét és tekintélyét adták: az emberi méltóság tisztelete, a jogállamiság, a keresztényi szolidaritás, szociális biztonság, a család és a nemzeti hagyományok megbecsülése, a szerves társadalmi-gazdasági fejlődés, nem pedig az öncélú, elidegenedett, szellemi és természeti környezetünket pusztító, kizárólag a profit maximalizálására törő mai gyakorlat.” – áll Tőkés László Unió, Erdéllyel! című európai parlamenti programjában.