Kathy-Horváth Lajos, a budapesti Roma Oktatási és Kulturális Központ igazgatója a Cigányok a Holokausztban és a magyar kultúrában címmel tartott érdekfeszítő előadást, Issekutz Sarolta, a magyarországi Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület vezetője adatgazdag, drámai vetített képekkel illusztrált visszatekintésében a törökök által végrehajtott örmény népirtást ismertette meg a hallgatósággal.
 

 

Ezt követően tárlat nyílt az aulában. A Falak, jelek, sorsok – magyar zsidók deportálása Auschwitzba cím alatt létrejött, tucatnyi pannóból álló, szöveges-képes szemléltető összeállítást a budapesti Holokauszt Emlékközpont bocsátotta a szervezők rendelkezésére, Nagyvárad pedig első határon túli állomása lett e vándorkiállításnak. Tőkés László európai parlamenti képviselő, a PKE Alapítók Tanácsának elnöke nagyívű tárlatnyitó beszédében nemcsak a fentebb említett történelmi évfordulók kapcsán domborította ki a népek együttélésének tragikus vetületeit, hanem a jelen kihívásaira is bőven kitért, kijelentve: nem szabad menteni a menthetetlent. A tárlat is demonstrálja: Auschwitz a magyarság legnagyobb temetője, még úgy is, hogy ilyen tömegsírok sajnos végigkísérik egész történelmünket, Mohácstól Doberdón át a Don-kanyarig. Nemzeti sorstragédiánk sorába illeszthetők azok a pótolhatatlan szellemi veszteségek is, amelyek a magyar zsidó kiválóságok kiirtásával értek minket – mutatott rá a Királyhágó-mellék előző püspöke, Radnóti Miklós költőnk golgotajárását hozva fel példaként. Sebastian Haffner német író-történésszel egyetértésben jelentett ki: Auschwitz után kultúrember nem lehet antiszemita. Kitért a polgári és egyházi vezetők akkori és mai felelősségére, kijelentve: bármelyik totalitárius rendszerrel szembe kell szállni, ezért hála és tisztesség illeti azokat, akik megtették, miközben a mindenfajta szélsőség (rasszizmus, antiszemitizmus, keresztényellenesség, iszlamofóbia, hungarofóbia stb.) szószólóit és szekértolóit el kell ítélni. A mennybemenetel ünnepén az intolerancia földhözragadtságát kell elutasítanunk, önvizsgálatot tartva és megvetve a bűn rabszolgáit, mert a zsidó, cigány, örmény, magyar sorsnak a nácizmus és kommunizmus ugyanolyan végkimenetelt szánt egykoron, mint az iszlám fundamentalizmus a keresztényekének napjainkban. Közös a gyászunk, közös kell legyen a vigasztalásunk – mondotta Tőkés László.
 

 

A csendesnapi megemlékezést és a vándortárlatot a nagyváradi zsidó hitközség képviseletében Freundlich Ádám üdvözölte és méltatta, a Tikvah Egyesület nevében pedig Teszler Emília szólt, aki arra is rámutatott: a tragikus, megmásíthatatlan és megbocsáthatatlan múlt mellett az élő jelen gondjaival és örömeivel is foglalkozniuk kell a mai zsidó érdekképviseleteknek.

Kathy-Horváth Lajos hegedűművészként is közreműködött a nap során, előadva Holokausztszimfónia című saját szerzeményének egy-egy részletét, Thurzó Sándor József brácsaművész egy örmény kompozíciót játszott, dalt adott elő az egyetem néhány diákja is, orgonaszolgálatot Kristófi János Zsigmond végzett.

A rendezvény a délutáni órákban a Csillagpont Református Ifjúsági Fesztiválról szóló kedvcsináló bemutatóval és a Haver Informális Zsidó Oktatási Közhasznú Alapítvány interaktív csoportfoglalkozásával zárult.