Hogyan békél meg totalitárius örökségével Európa?

Nyilvános meghallgatás az Európai Parlamentben
„Európai konferencia a totalitárius kommunizmus bűneiről: 20 év után”

Európai Parlament, ASP épület 3E2
Brüsszel, 2009. március 18.

Tekintse meg a kapcsolódó galériát is

A Kommunizmus fekete könyvének (1997) bevezetőjében Stéphane Courtois egy igen helyénvaló kérdést tesz fel: A kommunista rendszerek vonatkozásában miért nem történt soha semmi, ami a Nürnbergi perhez fogható? E kérdésre a magyar költő, József Attila szavaival válaszoljunk: „elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani” – de be kell vallani!

Kelet- és közép-európai társadalmainkat és egyházainkat több mint negyven éven át hallgatásra ítélték az állami hatóságok – és gyakran ugyanúgy a nyugati politikai és egyházi testületek is. A legkevesebb, amit most megtehetünk, az az, hogy megszólalunk, és ami még ennél is fontosabb, hogy beszélni hagyjuk azokat, akik még közöttünk vannak, és akiknek szavai hitelesek, mert vállalták azt, amit leírtak és mondottak.

Ellen kell állnunk mindenféle ún. liberális történelmi relativizmus ferdítéseinek, amelyek megpróbálják csökkenteni a kommunizmus borzalmait, a nácizmus, az apartheid rémségeivel vagy akár a nemi megkülönböztetéssel hasonlítva össze, ily módon mindmáig megtagadva egy igazságos per lefolytatását a kommunista diktatúrák központosított gépezete által üldözöttek, megkínzottak és meggyilkoltak millióitól.

Nincs béke igazság és jogosság nélkül – mondjuk Ésaiás prófétával (32, 16-18). Csak az igazság tesz szabaddá bennünket – idézzük János evangéliumát (8, 32). A „hazug békesség”, amelyről Jeremiás (6, 14) beszél, nem alternatíva. Ami a múlt bűneihez való viszonyulást illeti, a Dél-afrikai Köztársaság parlamentje az Igazság és Megbékélés Bizottságának felállításával mutat példát nekünk.

Hallgatásunkkal vagy cselekvésképtelenségünkkel nem szabad a múlt bűneit elkövetők cinkosaivá válnunk; a bűnösökkel és tettestársaikkal, a volt istentelen és embertelen rendszerrel nem szövetkezhetünk. Az általuk üldözöttek szenvedései, áldozataik emléke erkölcsi kötelességünkké teszi a múlt feltárását, és személyi, erkölcsi, politikai és anyagi kártérítésre kötelezi az utókort.

A múltban gyökerező bonyolult viszonyok és nehéz kérdések megfejtése, a régi sebek begyógyítása, a mélyreható társadalmi, nemzeti, politikai és egyházi megbékélés, a volt kommunista országok társadalmának és egyházainak erkölcsi megtisztítása, az 1989-ben kezdődött társadalmi felszabadítás, a rendszerváltás és demokratikus átalakulás folytatása, mi több, az európai béke, biztonság és stabilitás megköveteli, hogy múltunkat rendezzük. Ebben az értelemben a múlttal szembenézni és megbirkózni – korunk "categoricus imperatívusza".

Ennek a szükségszerűségnek és parancsoló igénynek tesz példás formában eleget a Prágai Nyilatkozat, mely – a nácizmushoz hasonlóan – a kommunizmussal való szembenézés ügyét széles körű, európai mozgalommá szélesíti, és azt az Európai Parlament lelkiismeretére helyezi.

Tavaly szeptemberi, első találkozásunk óta a Prágai Nyilatkozat képviseletére vállalkozó EP-kezdeményező csoport nagy utat tett meg. Illesse elismerés ezért Jana Hybaskova képviselőasszonyt és fáradságot nem ismerő, a nemes ügy iránt elkötelezett képviselőtársaimat.

Romániai és magyarországi vonatkozásban elégtétellel számolhatok be arról, hogy az eltelt időszakban mi is teljes odaadással a prágai kezdeményezés mellé állottunk.

Már a legelején benyújtottuk szövegmódosításainkat a Nyilatkozathoz, különös tekintettel az 1956-os magyarországi forradalomra, valamint az 1989-es romániai antikommunista népfelkelésre.

A magyarországi kollegákkal együtt, majd a Kommunizmus Bűntetteit Vizsgáló Intézettel összefogva, magyar és román nyelven is útjára indítottuk a Nyilatkozat támogatására irányuló aláírásgyűjtést.

Február végén a román civil szféra képviselőivel Bukarestben rendeztünk tanácskozást, és létrehoztunk egy koalíciót a Prágai Nyilatkozat támogatására.

Február 25-én, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján alkalmi konferencia és megemlékezés keretében idéztük fel a keleti diktatúra hőseinek és mártírjainak emlékét.

Múlt év szeptemberében a romániai Aradon és Temesváron rendeztünk konferenciát, illetve megemlékezéseket a Ceaușescu-féle falurombolással szembeni egyházi ellenállás 20. évfordulója alkalmából.

Ugyanakkor – az idevágó Európai Unió-beli tervekkel összhangban – meghirdettük az 1989-es Forradalmi Emlékévet, a kommunizmus-ellenes temesvári felkelés 20. évfordulója alkalmából.

A mostani közmeghallgatást megelőzően, ma délelőtt, itt, az Európai Parlamentben, az 1989-es Emlékév keretében tematikus konferenciát szerveztünk a kommunista múlttal való szembenézés tárgyában, a „Kommunizmus – Elnyomott közösségek és az európai integráció” címen.

Erről a tanácskozásról jövet, román, magyar és bulgáriai barátainkkal és harcostársainkkal együtt szeretettel üdvözöljük a Prágai Nyilatkozatról szóló közmeghallgatás résztvevőit.

Meggyőződésünk, hogy a volt kommunista országok európai integrációja csak akkor és úgy lehet hiteles és teljes, hogyha – a Berlini fallal együtt – azokat a történelmi, társadalmi, ideológiai válaszfalakat is lebontjuk, melyek egymástól továbbra is elválasztanak.

László Tőkés MEP