Közmeghallgatás az Európai Parlamentben a totalitárius rezsimek és a kelet-közép-európai titkosszolgálati átvilágítások tárgyában

2008. június 3-án nemzetközi értekezletre került sor Prágában a kommunista múlttal való szembenézés tárgykörében. A konferencia Európa lelkiismerete és a kommunizmus című nyilatkozatában követelt erkölcsi jóvátételt a kommunizmus áldozatainak. A prágai nyilatkozat aláírói között szerepel – többek között – Vaclav Havel és Vytautas Landsbergis.

A Prágai Nyilatkozat népszerűsítése rendjén, A totalitárius rezsimek és a közép-kelet-európai titkosszolgálati átvilágítások címmel közmeghallgatásra került sor az Európai Parlamentben 2008. szeptember 18-án délután. A közmeghallgatást a Zöldek–Európai Szabad Szövetség [The Greens–EFA] frakciójának három európai parlamenti képviselője – Gisela Kallenbach, Els de Groen és Milan Horáček – szervezte, és újabb lépést jelentett azon az úton, hogy a fasizmushoz hasonlóan végre a kommunista önkény bűntetteit is elítélje az Európai Unió. A meghallgatáson a bolgár, a cseh és a volt NDK helyzetét tekintették át a meghívott előadók.

Bernd Florath, a berlini Gauck intézet projektvezetője az NDK volt titkosszolgálati dokumentumainak kutatásáról, feldolgozásáról beszélt. A német társadalomnak joga van megismerni a múltat, a fiatal generáció számára elérhetővé kell tenni a kommunizmusról szóló történelmet. Mint elmondta: bármilyen kárpótlás csakis szimbolikus lehet, semmi nem helyettesítheti a szenvedést vagy egy családtag elvesztését.

Pavel Zacek, a cseh intézet vezetője előadásában visszatekintést nyújtott a cseh rendszerváltás folyamatával párhuzamosan indult kutatás folyamatáról. A kommunizmus bűneit vizsgáló intézet az ő esetükben is politikai támadások kereszttüzébe került. A belügyminisztert, aki 1996-ban engedélyt adott a dossziék a titkosszolgálati dossziék részleges nyilvánosságra hozatalára, később megpróbálták politikai nyomással felelősségre vonni. Javasolta egy európai intézet létrehozatalát, amely az európai diktatúrák kutatásával foglalkozna.

Evgeni Genchev a kommunizmus megkínzott áldozatainak szófiai központja részéről a szovjet modell bevezetésének borzalmait mutatta be. Elmondta, az áldozatok máig nem részesültek erkölcsi és anyagi kárpótlásban, Bulgária mind a mai napig nem tartja be az ENSZ kínzások tiltását tartalmazó egyezményét. Szilágyi Zsolt kérdésére, amely a kommunista titkosszolgálat és az egyház kapcsolatára vonatkozott, azt mondta, nincs konkrét adat arról, hogy az ortodox egyházban milyen arányban szervezték be a klérust, de sokan a volt patriarchát is azzal vádolták, hogy a titkosszolgálat embere volt.

Sükrü Altay, a törökországi Igazság, kultúra és együttműködés a Balkánon nevet viselő egyesület vezetője a Bulgáriában élő török közösség ellen a 80-as években megindult etnikai tisztogatás folyamatáról számolt be. A török, roma és pomák kisebbségek 1984-ben szenvedő alanyaivá váltak a brutális bolgár asszimilációs politikának. Ennek következtében 570-en koncentrációs táborokba kerültek, közel 450.000-en vándoroltak ki. Ezek az áldozatok ma joggal a múlt teljes feltárását követelik. Sükrü bírálta a bolgár államot, ugyanis nem tett eleget az európai csatlakozás követelményeinek, hiszen a mai napig sem tette lehetővé a teljes átvilágítást, nem hozott létre egy intézményt a totalitarizmus áldozatainak emlékére de nem tartja tiszteletben az Európai Kisebbségi Keretegyezmény előírásait sem.

Maria Dermendzhieva, a Glasove bolgár napilap újságírója elmondta, hogy Bulgáriában a közélet nem tud nyomást gyakorolni a politikára, így lehetetlenné válik a kommunista rendszer kiszolgálóinak a politikából való eltávolítása. Ezen társadalmi apátiának az okát a hiányos demokráciában látja.

Gisela Kallenbach összegezte a tanácskozás főbb gondolatait, javasolva egy nagyszabású nemzetközi konferencia megrendezését a 2009-es év első felében soros cseh uniós elnökség alatt, melynek fő témája a kommunista múlttal való szembenézés lenne. Szintén a cseh elnökség ideje alatt látná megvalósíthatónak a volt kommunista országokban működő, a kommunizmus bűneit vizsgáló intézetek közötti hálózat létrehozását, amely a németországi intézet koordinációjával működhetne. Javasolta ugyanakkor egy, a totalitárius rendszerek bűneit feltáró nemzetközi intézet létrehozását, amely az európai kontinens államaiban egykor létező diktatórikus rendszerek kutatásával foglalkozna.

Befejezésképpen hozzátette, a kisebbségek kérdése rendkívüli fontossággal bír, ezennel támogatva azon javaslatot, melyet a bulgáriai törökök képviselője tett. Ez egy szófiai konferencia megszervezését irányozza elő, „Európai értékek és kisebbségi jogok” címmel.

Tőkés László európai parlamenti következő képviselő üzenetét Szilágyi Zsolt tolmácsolta. (Lásd lent!) Akabinetfőnök bevezetőjében elmondta: Tőkés László a romániai forradalom kirobbantójaként következetesen kiáll a kommunista rendszer bűneivel való szembenézés érdekében. A fasizmus fő bűnöseit a nürnbergi per során büntették meg, a kommunizmus perét azonban mindmáig nem rendezték meg. A kommunista titkosszolgálatok magas rangú ügynökei ma is befolyással bírnak a politikában, a gazdaságban, a közélet különböző területein. A kommunizmus öröksége az újonnan csatlakozott országok Uniós tagságával az EU belső ügyévé vált, ezért fontos, hogy a tagországok ne legyenek közömbösek ebben az ügyben.

Romániában is elindult a folyamat. A „Tismăneanu-jelentés” az első hivatalos román állami dokumentum, amely elismeri, hogy a nemzeti közösségek, vallási felekezetek ellen – is – tudatos elnyomás zajlott az állampolitika szintjén.

Tőkés László kabinetvezetője azzal zárta bevezető szavait: a bizalom a demokratikus intézmények iránt csak akkor erősödhet meg, ha nem a kommunizmus főszereplői irányítják ezeket. Nem csak a volt kommunista országoknak, de egész Európának szolidárisnak kell lennie a totalitárius rendszerek örökségének megszüntetése során.

Alább közöljük Tőkés László EP-képviselő hozzászólását:

Szembenézés a kommunista múlttal

Közel húsz esztendővel a kelet-közép-európai kommunista diktatórikus rezsimek bukása után, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az 1989-1990-ben történteket nem rendszerváltozásnak, hanem legfeljebb a rendszerváltozás kezdetének nevezhetjük. A totalitárius diktatúra ugyanis változatos formákban és sokféle alakban átmentette önmagát – egyebek mellett az egykori kommunista titkosszolgálatok túlélése által. Romániai viszonylatban ez teljes mértékben érvényes a hírhedt Securitate vonatkozásában.

A volt kommunista országok polgárai, az egykori szovjet, sztálini rezsimek szenvedő alanyai – köztük nem egy európai parlamenti képviselő – jól tudják, hogy a két évtizeddel ezelőtt elkezdődött és azóta megtorpanásokkal, visszaesésekkel, kudarcokkal tovább haladó rendszerváltozást folytatni kell. Mindaddig, amíg kommunista múltunkkal nem nézünk szembe, és annak visszahúzó örökségével nem számolunk le, országainkban aligha valósíthatjuk meg az igazi demokráciát, emberi jogokról és nemzeti szabadságról pedig aligha beszélhetünk. Az Európai Unióban is azért sürgetjük a kommunizmusnak a fasizmushoz hasonló, a totalitárius diktatúrákat megillető, azonos mértékben való elítélését, mert amíg ez meg nem történik, a volt kommunista országok tényleges európai integrációjáról aligha beszélhetünk. A posztkommunista rezsimek Európába való „beemelésével” ugyanis az EU nagymértékben magát a kommunizmust – annak antidemokratikus örökségét – „importálja”.

Mindezeket szem előtt tartva, nagyra kell értékelnünk az idén nyáron megtartott Prágai Konferenciát, mely komoly előrelépést jelenthet a kommunista múlttal való szembenézés terén, mind történelmi, mind politikai, mind erkölcsi tekintetben. A Prágai Nyilatkozat valóban „közös alap” és új kiindulópont lehet ebben az irányban.

Csak azt sajnáljuk, hogy a Securitate sújtotta Románia képviseletében a prágai tanácskozáson senki sem vehetett részt... Márpedig országunk egyike azoknak, melyekben manapság is súlyos gondokat okoz a háttérben tovább működő, hajdani titkosszolgálat...

Köszönet illesse Gisela Kollenbach, Els de Groen és Milan Horacek képviselőtársaimat ennek a közmeghallgatásnak a megszervezéséért. A jobb sorsú – nyugati – EU-tagállamok további hathatós támogatását és segítségét kérjük a múlttal való szembenézés és a titkosszolgálati átvilágítás révén remélt rendszerváltozás és társadalmi megújulás hosszúra nyúló folyamatában.

Ennek a folyamatnak a részeként egyébként éppen ezen a héten – szeptember 20-án – emlékezünk meg Aradon a Ceauşescu-féle falurombolás elleni egyházi kiállás 20. évfordulójáról.

Brüsszel, 2008. szeptember 18.