A Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházának dísztermében közel négyszázan gyűltek össze ebből az alkalomból, többük számára a hetvenegy éve történt nagyváradi bevonulás nemcsak történelmi esemény, hanem személyes emlék is egyben. 

   A Horthy Miklós alapította Történelmi Vitézi Rend váradi vitézeinek ünnepélyes bevonulásával, majd a magyar himnusz eléneklésével vette kezdetét a megemlékezés. Igei köszöntőt mondott Csűry István református püspök, aki a babiloni fogságból történő felszabadulás öröme és Észak-Erdély visszacsatolásakor megvalósuló kegyelmi állapot között vont párhuzamot.

   Török Sándor, az EMNT Bihar megyei szervezetének elnöke ünnepi beszédében kihangsúlyozta, hogy mint kisebbségi sorsban élő magyaroknak, jogunk van az egységes mércéhez, a tanuláshoz, a munkához, az autonómiához, műemlékeink megvédéséhez, hagyományaink és nyelvünk ápolásához, úgy, ahogy jogunk van a közigazgatásban való részvételhez is. „Pozitív energiák szabadulnak fel, ha az egymás iránti tisztelet kap teret és nem a gyűlölet, ha nem elnyomni akarjuk a másikat, hanem partnerként tekintünk rá. Az önzés, az uralkodási vágy lehúzza gyakorlóját” – magyarázta Török Sándor, majd arra is figyelmeztetett, hogy a szeretet hiánya egy nemzeten belül is hatalmas károk okozója lehet.

   Tőkés László EMNT-elnök, az Európai Parlament alelnöke Brüsszelből keltezett köszöntőjében sajnálatát fejezte ki, hogy nem tud jelen lenni a nagyváradi rendezvényen. Üzenetében az Észak-Erdély visszatértével megvalósult történelmi igazságtétellel kapcsolatosan Tőkés László felhívta a figyelmet: „Horthy Miklós kormányzó 1940. szeptember 6-i, váradi bevonulásának a felidézésével a jelenben is érvényes status quo megkérdőjelezése nem lehet célunk és feladatunk. Ez viszont semmiképpen sem jelentheti az erdélyi magyar nemzeti közösségünk alapvető emberi és közösségi jogairól, illetve autonómiájáról való önkéntes lemondást, valamint a történelmi és politikai igazságtétel iránti jogos igényünk föladását. Az elcsatolt területek fejében erdélyi magyarságunk számára teljes körű közösségi jogokat követelünk.” Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a magyarok ügye egy olyan európai kérdés, melynek rendezése közös uniós érdek.

   Nagy József Barna, a Bihar megyei EMNT ügyvezető elnöke Wass Albert Jönnek című regényéből idézett, majd Árvay Árpád újságíró, szerkesztő, elsőként 1942-ben megjelent, Fény gyúlt a toronyban című kötetéről szólt, mely most jelent meg újra Nagyváradon. A többszörösen meghurcolt Árvay Árpád a bevonulás idején a nagyváradi polgárőrség parancsnoka, egyben a Horthy Miklós kormányzó fogadásának előkészítője volt. Ebből adódóan elmondhatjuk, hogy hiteles szemtanúja volt az eseményeknek, melyeket dokumentumértékű művének köszönhetően az utókor is megismerhet. 1940 és 1944 között a váradi Estilap tulajdonosa és főszerkesztője (ebből egy eredeti példány az EMNT arhívumában is megtalálható). A kommunizmus idején menekülnie kell a Szekuritáté elől, de a titkosszolgálati rendőrség keze Budapestig is elér. Hazaszállítása után kínvallatások és megaláztatások hosszú sora következett, többször is letartóztatták.

   A megemlékezésen jelen voltak Árvay Árpád gyermekei, közülük Árvay Zsolt beszélt édesapjáról, a számos meghurcoltatásról. Néhány verset is felolvasott az újra kiadott kötetben szereplő versgyűjteményből. Jósa Piroska nagyváradi nyugdíjas orvos, a történelmi fordulat váradi vonatkozásait bemutató Virágszőnyeg a váradi utcaköveken című kötet szerzője, arról szólt, hogy hatéves gyermekként miként látta a magyar honvédség bevonulását övező történéseket. Vincze Gábor történész, a hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeum főmunkatársa érdekes történelmi adalékokkal szolgált a második bécsi döntést követő időszakot illetően.

A méltóságteljes megemlékezés ünnepi hangulatát emelte a Nagyváradi Asszonykórus és a Váradi Dalnokok közreműködése. Végül a Szózat és a Székely himnusz közös eléneklésével zárult az este.