Nyilatkozat – a politikum behatolása az egyházba

Jellegzetes választási kampányeszköz a bihari RMDSZ gyakorlatában a halottasházak körötti forgolódás. Évekkel ezelőtt kápolna-alapkőletételeknél jeleskedett Szabó Ödön megyei ügyvezető elnök, ez alkalommal viszont Lakatos Péter parlamenti képviselő és Grim András megyei ügyvezető elnök társaságában – 200 millió régi lejjel a zsebében – az új, köröskisjenői kápolna felavatásánál „koncelebrált”. Egy héttel a királyhágómelléki egyházkerületi választásokat megelőzően a kisebb fajta választási kampányeseményen Csernák Béla püspökjelölttel együtt ott sürgölődtek még Mikló Ferenc bihari esperes, előző püspöki pretendens, valamint Visky István világraszóló CE-elnök és Farkas Antal lelkész-költő, társaikkal együtt „egy-egy igével kérve Isten áldását a létesítményre” (lásd: Bihari Napló, 2010. X. 13.).

A temesvári 1989 után két évtizeddel, a magyar szabadság Októberének havában, valamint fél hónappal a Reformáció ünnepét megelőzően igencsak meggyőző üzenete van az Egyház és az RMDSZ ilyetén együttállásának. (Természetesen a temető sírjain és a hősök kopjafái körüli ilyetén tolongás mit sem von le a kápolna felépítésének és a kopjafa felállításának fontosságából, valamint a dicséretre méltó kisjenőiek megvalósításának értékéből.) Önkéntelenül is azt üzenik nekünk, hogy fogy a magyarság, a temetőbe költöznek népünk fiai – és hogy a – bihari – RMDSZ kész az eddigieknél is nagyobb szerepet vállalni népünk temetésében. Ebben az egyház papi méltóságainak egy tekintélyes részére is bizton számíthatnak… A magyar – és református – adófizetők pénzének azt a részét, amelyet nem vertek el falunapi kampányolásra, fordítsák hát temetői felvonulásra. Mindkét „műfaj” jól kifizetődik…

Az egyházi választásokra térve: aggasztó méreteket öltött a – hivatalos – RMDSZ-nek az egyházi befolyása, az egyházi életbe való behatolása. (Mintha valahonnan irányítva volna…)

Az egyházmegyei, majd az egyházkerületi választások folyamán nem egyszer felhívták a figyelmet erre a veszélyre. Példának okáért Seres Dénes parlamenti képviselő zilahi egyházmegyei jogtanácsosi jelöltségét, valamint bukaresti hivatali kollégája, Varga Attila egyházkerületi főgondnoki jelöltségét többen is, teljesen megalapozottan megóvták. Mindhiába.

A zilahi honatyát, aki nemrégen még ádáz küzdelmet folytatott a Református Wesselényi Kollégium ellen, melynek rendjén felesége, Seres Magdolna iskolaigazgató polgári pert akasztott volt Püsök Csaba, Bogdán Zsolt és Oláh Mihály lelkipásztorok, valamint gondnoktársaik – köztük László Kálmán – nyakába; nos, az egykori egyházmegyei jogtanácsost előző mandátuma idején azért mentették fel tisztségéből, mivel feladatkörének betöltését rendszeresen elmulasztotta, és ezáltal „nyilvánvalóan egyházunk kárára járt el” (Választási Szabályzat I. rész, 2. szakasz, 3. bek.). Ennek ellenére az Egyházkerületi Választási Bizottság semminémű kivetnivalót nem talált újrajelöltetésében, és a képviselő „papfelvásárló mercselógjai” (Pataki István) simán meg is választatták előző tisztségébe.

A Szűcs András Ottó elnök-lelkész vezette EVB-nek az sem tűnt fel, hogy a VSZ előírása szerint a szatmárnémeti honatya sem jelölhető egyházi tisztségre, mivel 2003-ban, akkori egyházkerületi jogtanácsosi tisztségéről „önkényesen és elfogadhatatlan módon lemondott” (VSZ I. 2. 3.). Tette ezt abban a nehéz időben, amikor Egyházkerületünk a Szatmárnémeti Közgyűlésen állt ki az autonómia ügye mellett, miközben – ezzel egyidőben – az RMDSZ szatmári kongresszusa Medgyessy Péter és Adrian Năstase díszes társaságában temette a közösségi önkormányzat ügyét. Ez lehet a nyitja annak a kérdésnek, hogy 20 évvel Temesvár után a bihari RMDSZ „fekete bárányának”, Kovács Zoltán főgondnoknak miért kellett alulmaradnia a bihariak közös jelöltjével, Varga Attilával szemben…

A bihari jelöltek közül hasonlóképpen kapott zöld utat az EVB részéről, és – putyini módszerrel – választatott volt egyházmegyei főgondnokból presbiteri főjegyzővé Szilágyi Péter olaszi presbiter, akinek jelöltetését a VSZ szintén tiltja, mivel megelőzőleg ő is „önkényesen és elfogadhatatlan módon mondott le” igazgatótanácsi tisztségéről (VSZ uo.).

Az RMDSZ-es egyházi befolyás jelenségének egy ezeknél is cifrább esetét képezi Nagy Sándor alias „Moldovan Ilie” nagykárolyi esperesnek, a Szatmár Megyei Tanács tagjának tisztségébe való újraválasztatása. A jelöltetésével szembeni óvásokat az EVB szintén lesöpörte az asztalról – s tette ezt annak ellenére, hogy nevezettről mind az Országos Átvilágító Bizottság tanúsítja, mind az Egyházkerületi Átvilágító Bizottság egyértelműen kimondja, hogy: „szervezett és titkos formában, aktívan együttműködött a kommunista titkosszolgálattal, annak ügynöke/informátora volt” (lásd a CNSAS 10492/15.09.2009. számú Igazolását, valamint az EÁB 26/2010. számú Határozatát).

A nagykárolyi esperes személyéhez kapcsolódik egyébként az, az évek óta tartó gencsi botránysorozat, melynek elhíresült főszereplője Bátori Gyula alias „Kovács Francisc” volt helybéli ügynök-lelkész. Kettőjüknek „köszönhetően” Egyházkerületünket mintegy 150 millió régi lejjel rövidítette meg a Bátorival cinkos joghatóság – az obszkurus földpályázati ügyletek okozta többi anyagi és erkölcsi kárról nem is beszélve. Az pedig már csak „ráadás”, hogy ez, az állásából fegyelmi úton véglegesen eltávolított ex-lelkész a romániai vallásügyi törvény kifejezett sérelmére, jelenleg is zavartalanul végez papi szolgálatokat – legutóbbi, törvénybe ütköző temetési szolgálata miatt Egyházunk illetékesei mégcsak panaszt sem emeltek ellene.

Mindezen viszont aligha csodálkozhatunk annak láttán, hogy ugyanebben az időben, Nt. Fazakas Csaba újraválasztott temesközi esperes társaságában az a Bányai Ferenc alias „Petrescu Farkas” elvetemült szekusügynök – volt esperes – végez szolgálatot a Szabolcska Mihály Énekkar jubileumán, akit sötét múltja miatt néhány évvel ezelőtt az Egyházkerület kényszerített „békés” visszavonulásra.

Az RMDSZ-párt egyházi életünkben való illetéktelen térhódításának megálljt kell mondanunk.

A – volt – kollaboránsoknak nem csupán az Egyházban, de az RMDSZ-ben sem lehet helyük.

Mindezek értelmében azonnali lemondásra szólítom fel a nevezett, illegitim módon jelölt és megválasztott egyházmegyei és egyházkerületi tisztségviselőket.

Amennyiben ennek nem tennének eleget, az Egyházkerületi Közgyűlés volna hivatott az EVB velük kapcsolatos döntéseit felülvizsgálni.

Nagyvárad, 2010. november 2.