2010. november 25. csütörtök

Örökség a Jövőnek

2010. november 25-én, a budapesti Országház Felsőházi termében, a Magyar Országgyűlés égisze alatt nemzetközi konferenciára került sor Örökség a Jövőnek (Heritage for the Future) címen. Az Európa örökölt kulturális sokszínűségének értékéről és védelméről szóló tanácskozás mintegy előkészítéséül szolgált a 2011 első félévében betöltendő magyar EU-elnökségnek, melynek egyik prioritása a hagyományos kultúrák és kisebbségek ügye.

A rendezvény házigazdájaként Kövér László országgyűlési elnök a kulturális gazdagság és sokszínűség megőrzése mellett tett hitet, mely minden európai polgár és valamennyi tagállam elemi érdeke. Az európai nemzetek kialakulásának folyamatában az antikvitás és a kereszténység szerepének meghatározó voltát hangsúlyozva, a kultúra megszerzése legfontosabb eszközének az (anya-)nyelvet nevezte. Kodály Zoltánt idézve rámutatott, hogy „a kultúrát nem lehet örökölni”, hanem azt minden nemzedéknek magának kell újraalkotnia. A házelnök azokat az uniós tagállamokat bírálta, melyekben az európai kulturális értékrenddel ellentétben, a kisebbségek anyanyelvhasználatát mindmáig korlátozzák.

A konferencia témakörében illetékes európai biztos, Androulla Vassiliou az Európát sújtó gazdasági válság közepette a kulturális téren kifejezésre jutó kölcsönös szolidaritást ítélte a korunk kihívásaira adható leginkább megfelelő válasznak. Jean Monnet alapító atyát idézte, aki azt mondotta volt: ha újrakezdhetné az „európai projektet” – a kultúrával kezdené. A kulturális sokféleségnek azonban nem csupán „áldásai” vannak, hanem világszerte sok feszültségnek és ellenségeskedésnek is forrását képezi – mutatott rá az Európai Bizottság oktatásért, kultúráért és többnyelvűségért felelős – görög – biztosa. A Kultúrák Közötti Párbeszéd Európai Esztendejének (2008) eredményeire visszautalva, a „nyitott és befogadó társadalom” kialakítása mellett foglalt állást. Külön is kitért a cigányság iránti közös európai felelősségre, végezetre pedig a magyar uniós elnökség sikerességébe vetett bizalmának adott hangot.

Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár a más népekkel és kultúrákkal szembeni kizárólagosság példájaként az antik görögöket említette, akik a sajátjukon kívül minden mást „barbárnak”, „alsórendűnek” ítéltek. Egy adott kultúra kizárólagossá tétele viszont nem oldja meg, hanem csak súlyosbítja a bajokat és ellentéteket. Ezért egyetlen igazi megoldás a kulturális, nyelvi pluralizmus lehet. Az erdélyi költő előadása zárórészében koncepciózus módon kitért a magyar EU-elnökségnek az Európai Kulturális Stratégia keretében megvalósítandó célkitűzéseire, különleges figyelmet szentelve a formálódó Duna-stratégiának.

Győri Enikő EU-ügyekért felelős államtitkár értékközösségként határozta meg az Uniót. Az „alap és felépítvény” sematikus marxista elvére visszautalva, örömét fejezte ki, hogy a kontinens országainak hétköznapjait uraló gazdasági, pénzügyi gondok nyomasztó köréből kilépve, „a pincéből – úgymond – a teraszra”, vagyis a kultúra szintjére emelkedhetünk. Gavrilo Prinzipet, a szarajevói merénylőt bántotta a Monarchia soknyelvűsége, és emiatt nyúlt fegyverhez; a soknyelvű családból származó Fejtő Ferenc párizsi írónak viszont valóságos ihletforrást jelentett a soknyelvűség – mutatott rá az ellentételezés erejével Győri Enikő.

L. Simon László moderátor, az Országgyűlés kulturális bizottságának elnöke az előadásokat bevezető és összegző mondanivalójában – egyebek mellett – a magyar uniós elnökséget fémjelző Liszt Ferenc-emlékévre hívta fel a figyelmet, és annak a reményének adott hangot, hogy a jövőben Magyarország újból „erős közép-európai kultúrállamként” foglalhatja el Európában az őt megillető helyet.

A délutáni szekcióülések tanulságait és ajánlásait összefoglaló zárórészben – többek között – Duray Miklós, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának volt alelnöke, valamint Granasztói György, az ELTE professzora tartottak beszédet.

A délutáni ülésszaknak Sárdi Péter, az Országgyűlés Külügyi Hivatalának vezetője volt a levezető elnöke, aki az előző napon Strasbourgban folytatott egyeztető megbeszéléseket az Európai Parlament képviselőivel.

A konferencia befejező részében az Európai Parlament magyar képviselői tartották meg előadásaikat – éppen Strasbourgból jövet.

Gál Kinga – erdélyi születésű – képviselőasszony Az európai kulturális sokszínűség régi és új arcairól értekezett. Az EP kisebbségügyi frakcióközi csoportjának elnökeként az e téren szerzett gazdag tapasztalatai alapján mutatott rá az Unió értékrendje és gyakorlata közötti ellentmondásokra. Mindazáltal bizakodással méltatta az egy évvel ezelőtt hatályba lépett Lisszaboni Szerződést, mely a kisebbségi ügyek vonatkozásában új alapot és új kezdetet jelenthet. Ezzel szemben azonban sajnálattal mutatott rá, hogy az EU-nak hiányoznak a megfelelő jogi, politikai eszközei a kisebbségek ügyének méltó kezeléséhez.

Záróelőadását Tőkés László EP-alelnök az érdekek és az értékek Európájának párhuzamba állításával, illetve ellentételezésével indította. Az örmény holokauszt 90., valamint a délvidéki német- és magyarirtások 65. évfordulójáról megemlékezve, annak a mélységes tragikumát emelte ki, hogy adott korokban nem csupán egyik vagy másik kultúrát, hanem ezeknek hordozóit is megsemmisítő gyűlölet sújtja. Vértelen formában ugyanez a kérlelhetetlen intolerancia pusztítja a moldvai csángók vagy Szerbia „csángóinak”, a Timoc-völgyi vlahoknak a nyelvét és kultúráját.

A jelenkori Európában esély nyílik arra, hogy a megelőző igazságtalan háborúskodásokat és a területszerző békerendszereket az Európai Unió nagy „békeprojektje” váltsa fel, melynek rendjén a politikai és hatalmi konfrontációt a nemzetek közötti szolidaritás és együttműködés cseréli fel. A kételkedők jogos fenntartásait is figyelembe véve, bíznunk kell eme rendhagyó európai „kísérlet” sikerében, és saját nemzeti, kisebbségi problémáink megoldását is ebben a keretben kell megkísérelnünk.

A kultúrák közötti „háborút” az Európai Unióban a hagyományos kultúrák és kisebbségek pluralizmusa, a kulturális örökség védelmének és megőrzésének a politikája váltja fel. Az erőszakos asszimiláció helyébe az egészséges integráció léphet, az egyneműsítő globalizmust a regionális és lokális értékek sokszínűsége ellensúlyozhatja.

Erdélyi képviselőnk sajnálattal állapította meg, hogy adott, konkrét helyzetekben ez a fajta, haladott európai szellem alig érvényesül – példának okáért a szlovákiai államnyelv-törvény vagy az erdélyi magyar felsőoktatás vonatkozásában. Leonard Orban, a volt – román – soknyelvűségi biztos vagy maga Androulla Vassiliou, a görög kulturális biztos ilyen esetekben rendre arra szorítkoznak, hogy az érintett országok „tagállami kompetenciájának” körébe utalják az égető kérdéseket. Sőt, a kolozsvári Babeş-Bolyai tudományegyetem kultúrpolitikusai hamis európai legitimáció biztosításával (lásd Angela Merkel kancellár díszdoktorrá avatását), „eurokonform” módon élnek vissza az európai multikulturalizmus elvével.

Befejezésképpen Tőkés László elismerését fejezte ki azért, hogy a felkészülő magyar EU-Elnökség prioritásai közé vette fel a konferencia tárgyául szolgáló európai kulturális és kisebbségi sokszínűség kérdését. Ennek részeként lehetőség nyílik a határon túlra szakadt kisebbségi közösségeink érdekeinek hatékonyabb képviseletére és identitásuk védelmére. Ámbátor a pusztuló etnikumok és nyelvek is megérdemelnek annyi figyelmet és védelmet, mint a kipusztuló növény- vagy állatfajták – hangsúlyozta képviselőnk.

Budapest, 2010. november 25.