2009. május 12. kedd
Send this article Print this article

Tőkés László: az összefogás nyilvános és becsületes

Székelyföldön indította kampányát május első napjaiban Tőkés László, az RMDSZ-EMNT lista vezetője. Amint arról már beszámoltunk, autonómiakonferenciákon, székely majálison, az RMDSZ-szel közösen szervezett, sepsiszentgyörgyi kampánynyitón és több lakossági fórumon is részt vett az EMNT kampánycsapata. Nem véletlen a székelyföldi nyitány, hiszen a tavalyi helyhatósági és parlamenti választások tapasztalata szerint Székelyföldön a legnagyobb a politikából, és a politikusokból való kiábrándultság, itt csökkent leginkább a szavazási kedv.





– Tőkés László református püspök, EP-képviselő, az EMNT elnöke székelyföldi körútja után nyilatkozott lapunknak. Elöljáróban arról kérdeztük, hogyan fogadják a székelyek az RMDSZ-EMNT közös listát?

– Két félig sikeres, vagy inkább kielégítően eredményes alkalomra került sor Gyergyószentmiklóson és Csíkszeredában a múlt héten – ezek nem voltak túlságosan bíztatóak a Magyar Összefogás Listájára. Egyrészt kevesen voltak a rendezvényeken, másrészt a Magyar Polgári Párt képviselői csak kis számban jöttek el. A rendezvények jó színvonala ellenére azt a következtetést vonhattuk le, hogy nincs vevő az üzenetre: távolmaradásukkal – közvetve vagy közvetlenül – azt üzenték az emberek, hogy sem Tőkés László hívására, sem Németh Zsolt volt külügyi államtitkár tiszteletére nem tartják fontosnak eljönni. Nem tudhatom, hogy Gyergyószentmiklóson és Csíkszeredában mi van az emberek fejében és szívében. A makfalvi majálison javult a kép: a rendezvény szervezői megpróbálták pártállástól függetlenül összegyűjteni a közéleti szereplőket és szimpatizánsaikat. Jobb volt a részvétel, de itt is hiányoztak fontos szereplők: ezúttal nem az MPP volt távolságtartó, hanem a makfalvi RMDSZ maradt testületileg távol. A népes és sikeres majális biztatóbb volt, mint az előző két rendezvény. A sepsiszentgyörgyi kampánynyitón székelyföldi népünk több ezres létszámban sereglett fel: itt visszaigazolva érzetem azt, hogy az emberek többsége – akik nincsenek ilyen vagy olyan irányba elkötelezve –, örülnek az összefogásnak. Az embereken látszott, hogy nem pártkatonák, hanem falvaink és Sepsiszentgyörgy népének a fiai. Farkaslakán és Korondon az volt a bíztató, hogy mindkét tábor képviseltette magát: egyik helyen MPP-és, másik helyen RMDSZ-es polgármester szervezte a találkozót. Az alkalmaknak jó kicsengésük volt. A székelyföldi tapasztalatokat összevetve, mégis az az érzésem, hogy nincs meg az az elvárható, sodró erejű közhangulat, amely egy eredményes választás előfeltétele lehetne. A kampány központi feladatát nem annyira a meggyőzés, mint inkább a mozgósítás jelenti. Attól tartok, nehogy kettős kiütést szenvedjünk el: sem az RMDSZ, sem az MPP nem tartja elsőrendű feladatának a választásokra való mozgósítást... Belenyugodva az összefogás pozitív állapotába, az emberek jelentős része, meglehet, nem tartja fontosnak, hogy elmenjen szavazni.

– Az erdélyi magyarság sikeres választási megmérettetése a székelyföldi választói kedvtől függ. Ez az előző évek eredményeihez képest tavaly zuhanásszerűen visszaesett: nagy volt a különbség Belső-Erdély, a szórvány és Székelyföld között. Tavaly ősszel a székelyeknek kevesebb, mint a fele szavazott. Mivel magyarázza ezt az egyre nagyobb kiábrándultságot a politikából?

– Elöljáróban egy pozitív példát említenék: az előző EP-választáson, 2007-ben a Székelyföld mozdult meg leginkább. Persze ez viszonylagos, mert összességében igen alacsony volt a részvétel, az átlaghoz képest a Székelyföld mégis jobban teljesített. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a független jelölt személye révén a választás tétje pártpolitika fölött állott, másfelől végre nem csak szavazni, hanem választani lehetett. A tavaly őszi, parlamenti választásokon ismét visszajutottunk a 2007-es EP-választások előtti helyzetbe. Számomra az a nagy kérdés, hogy most, az újabb EP-választáson ki tudjuk-e mozdítani a székelyföldi választópolgárokat ebből a visszahúzó, és nagymértékben az RMDSZ miatti politikai kiábrándultságot tükröző állapotból. Én azt üzenem, hogy mozduljanak ki ebből az állapotból! Újból szavazhatnak reám, akiért 2007-ben annyian felsereglettek, ugyanakkor azoknak is adva van a választás lehetősége, akik nem reám, hanem az RMDSZ-re szavaztak. Ha mindez összeadódna, és az acsarkodások miatt távol maradó, kiábrándult szavazókat is meg tudnánk szólítani az összefogással, akkor nem kellene aggódnunk európai képviseletünk számszerűségét és minőségét illetően. Ez azonban csak elmélet, mert nagyon nehéz kiszámítani a romániai társadalom, és ezen belül a magyar kistársadalom mozgásait.

– Már nem csak a sajtó híreiből tudjuk, hanem saját bőrünkön érezzük, hogy gazdasági és pénzügyi válság van. Ennek ellenére az erdélyi magyar politikum keveset foglalkozik a témával. Az erdélyi magyarságot azért is érinti súlyosabban a válság, mert a két világháború közötti gazdasági önszerveződése – szövetkezeti hálózata, és egyéb jelentős gazdasági vívmányai – a pártállami időkben felszívódtak, a rendszerváltás után pedig semmit nem sikerült ezekből újraéleszteni. Választási kampányában foglalkozik-e gazdasági kérdésekkel?

– Természetesen foglalkozunk gazdasági témákkal is, amiben nagy segítésemre vannak a kolozsvári magyar szociáldemokraták, akik több pontos követelményrendszert fogalmaztak meg. Elmondták, hogy az RMDSZ nem foglakozik a bérből, a fizetésből élőkkel, a föld népével, a nyugdíjasokkal, a többszörösen hátrányos helyzetűek gondja elsikkad. A nemzeti, szimbolikus politizálás szem elől téveszti a mindennapi gondjaival küszködő embert. Érdekes módon éppen a baloldali értékrendet valló szociáldemokraták hívták fel a figyelmem erre: a Szociáldemokrata Tömörüléssel Kolozsváron fogunk találkozni a kampány során. De más megközelítésből is válaszolnék kérdésére. Evidenciának tűnik, hogy az Európai Unió legsúlyosabb válságba jutott országainak – köztük Magyarországnak, Írországnak, a balti államoknak, illetve most már Romániának is – kevés az esélye a válság leküzdésére az Európai Unió szolidaritása és segítsége nélkül. Ezt gazdasági szakemberek, és szakpolitikusok mondják. Úgy tűnik, ezek a válság sújtotta, zömmel posztkommunista országok számíthatnak Európa segítségére, ha másért nem, akkor azért, mert az Uniónak érdeke, hogy a válsággócokat kezelje. A kampányban nagyon fontos érvünk lehet a gazdasági helyzet. Meg kell értetnünk az emberekkel, hogy ha a kommunizmus válságát a forradalom után le tudtuk küzdeni, hinnünk kell abban is, hogy – a periférikus helyzetünkből fakadó hátrányokon túl – az Európai Unióban megtalálható az emberek hátrányos gazdasági helyzetéből kivezető út. Európai parlamenti képviselőként ezen fogunk dolgozni: ha ketten, hárman vagy négyen bejutunk, akkor az őt megillető helyre kell tenni az emberek gazdasági gondjait, magyar közösségünk gazdasági helyzetét.

– A kampányrendezvényeken gyakran elhangzik, hogy nem teljes a romániai magyarságon belüli kiegyezés. Többen kétkedve fogadják ennek az egyezségnek a pozitív hozadékát: attól tartanak, hogy az RMDSZ csupán választási fogásból ment bele a játszmába, és a beígért vállalásaiból keveset fog betartani. Mit üzen a kétkedőknek?

– Előrebocsájtanám, hogy nem borultunk egymás nyakába: a kiegyezés nem egy szirupos „szeressük egymást gyerekek” nemzeti alapon, sem nem paktumpolitikusokra jellemző megalkuvás áll a megegyezés mögött. Józan belátás késztetett arra, hogy összefogjunk. Egyfelől azért, mert félő volt, hogy ha egymás ellenében indulunk, kettős kiütéssel senki nem jut be az Európai Parlamentbe – nem ismételhető meg a két évvel ezelőtti eredmény –, másfelől nyilvánvalóvá vált, hogy az autonómiát nem tudjuk külön utas politikával képviselni. Nemzeti elsőbbségi kérdéseink megkövetelik az összefogást. Aki mást mond, az vagy rosszhiszemű, vagy félreérti a helyzetet. Ezt előrebocsájtva, azt válaszolnám a kétkedőknek, hogy a nyilvánosság és az ellenőrizhetőség jegyében született meg nem csak a közös lista, hanem az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum is. 1989 óta jó néhány paktum köttetett: Magyarországon a rózsadombi paktumot, Romániában a neptuni paktumot emlegetik leggyakrabban. A tisztálatlannak nevezhető politikai életben általában nagyon erőteljes a paktumpolitika, amikor az emberek feje fölött, a háta mögött egyezkednek a politikusok. A mi összefogásunkról én egyet mondhatok: ez nyilvános és becsületes. Aki a becsület, a megegyezés betűje és szellemisége ellen véteni fog, azt maga a nyilvánosság leplezheti le. Ítélje meg a nyilvánosság, hogy őszinte-e az RMDSZ autonómiapolitikája, vagy nem? Ítélje meg a nyilvánosság, hogy Markó Béla betartja-e azt, amit kézjegyével ellátott, vagy nem? Természetesen ítélje meg rólam, és az EMNT-ről is, hogy milyen partnerek vagyunk ebben az összefogásban? Legnagyobb garanciának azt tartom, hogy nem önös érdekből, nem valamilyen megalkuvás ízű konjunktúrának vagy nyomásnak engedve, hanem a magyar ügy érdekében fogtunk össze. Úgy érzem, az EMNT-nek még nagyobb kihívás ez, mert olyan partnerrel szövetkezett, akivel szemben igencsak jogos fenntartások fogalmazódtak meg az elmúlt húsz évben. Kérem a Jóistent, hogy a megelőlegezett bizalom, és a nyilvánosság jegyében ne csak a választáson tdjuk teljesíteni a célkitűzésünket – és elérjük a három-négy helyet –, hanem sikerüljön a folytatás is: kiépüljön az a plurális erdélyi magyar társadalom, amely értékes hozománya lehet a kiegyezésnek.

Makkay József
Erdélyi Napló,
2009. május 12.



www.tokeslaszlo.eu | © Minden jog fenntartva, 2010