Tőkés László felszólalása a temesvári megemlékezésen

Elhangzott 2023. december 15-én a Temesvári Forradalom Emlékmúzeumában:

A December 15. – A Román–Magyar Szolidaritás Napja Egyesületalapítói tudatában vannak annak, hogy a románok és magyarok közötti testvéri együttérzés meghatározó eleme volt a szabadságért való kiállásnak, ami az 1989 évi román forradalom kitöréséhez vezetett. Ezt aláhúzandó hadd emlékeztessek arra a szolidaritási élőláncra, ami a temesvári népfölkelés kezdeti napján, december 15-én körbevette a belvárosi református templomot, s amely élőláncot kisebbségi magyar és többségi román hívek, polgártársak alkottak, kiegészülve a városbeli különféle etnikumok és vallási közösségek tagjaival. Kimondhatjuk, hogy „Temesvár szellemében” egyesülve és összefogva szálltunk szembe az elviselhetetlen Ceauşescu-diktatúrával, mindannyiunk szabadulásáért, az egész ország szabadságáért. Ebben az értelemben Temesvár szellemének hangsúlyos interetnikai dimenziója volt, ami aztán rendre áthatotta az egész romániai társadalmat, különösképpen a bánsági és erdélyi régiót.

Ennek fényében hadd idézzem meg azoknak a magyaroknak, németeknek, szerbeknek az emlékét, akik a forradalom több száz román nemzetiségű hőse mellett életüket áldozták a szabadságért azokban a küzdelmes, véres decemberi napokban, 1989-ben – név szerint Balogh Pál, Körösi Sándor, Csizmarik László, Ferkel Sütő István, Nagy Jenő, Pisek István és Takó Gabriella, továbbbá Ewinger Slobodanca, Pinzsoffer Georgeta, Spozer Rudolf Herman, Wittman Peter és Zornek Otto, valamint Belici Radian és Todorov Miroslav. Együtt a román mártírokkal: áldott legyen az emlékük!

Nyilvánvaló, hogy ez az etnikum- és felekezetközi szolidaritási örökség, ami a temesvári események kezdetéből maradt ránk, méltánylásra és megőrzésre érdemes. Mi éppen ezt végezzük évek óta. Éppen ez a December 15. – A Román–Magyar Szolidaritás Napja Egyesület létrehozásának fő indoka és célja.

Ezzel szemben viszont van egy másfajta, gyűlöletes örökségünk is: a csauszeskánus nacionálkommunizmus, a társadalom megosztása a népek egymásra uszításával, a „divide et impera” gyakorlata szerint. A forradalom idején valóban egységesek voltunk. De kevéssel azután a múlt kísértetei és a szélsőnacionalista provokációk visszatértek, meggátolva az éppen kibontakozó román–magyar megbékélést, a szolidaritás társadalmi légkörének és a konstruktív együttélésnek a kiteljesedését.

Ezt a leépülést és visszarendeződést „Temesvár szellemében” kellene megállítanunk, visszafordítanunk. Ennek a nemes célnak megfelelve tartjuk meg évről évre az 1989-es forradalomra való emlékezésünket is. A román–magyar szolidaritás eszméjének ugyanakkor ma aktuálpolitikai vonzatai is vannak. Arra a magyarellenességre gondolok, amit a Nemzet Útja nevű szervezet paroxizmusba hajló akciózgatása demonstrál, más szélsőnacionalista szervezetek támogatásával, mint amilyen például az Ortodox Testvériség vagy a hírhedt Dan Tanasă vezette ADEC nevű „civil egyesület”. Látni kell ugyanakkor a szélsőjobboldali Románok Egyesülésért Szövetség (AUR) előretörését és számolni kell a közelgő 2024-es választási évvel – úgy vélem, hogy kategórikus imperatívusz mind a mi, mind pedig a valódi demokraták számára, nemkülönben pedig a Romániában még létező demokratikus politikai szervezetek számára az, hogy szembeszálljunk azzal a sovén nacionalizmussal, ami a békét és stabilitást veszélyezteti, társadalmunk normalitását kockáztatja. A román politikumnak is feladata a román–magyar kapcsolatok mérgezésének elkerülése, és kötelessége az etnikumközi szolidaritás forradalmi örökségének óvása.

Ezen – mondhatni történelmi – forradalmi üzenetnek a szellemében, ez által vezérelve szeretnénk egy Felhívást útjára bocsájtani, ami a December 15. – A Román–Magyar Szolidaritás Napja Egyesület égisze alatt indítandó két kutatási programról szól.

FELHÍVÁS

A December 15. – A Román–Magyar Szolidaritás Napja Egyesület meghatározó jelentőségű körülménynek tartja az 1989-es romániai forradalom kirobbanása tekintetében azt, a szabadság kivívása érdekében megvalósult román–magyar és más nemzetiségűek közötti testvéri szolidaritást, amely a temesvári kezdeteket jellemezte. A kezdeti időszakot országszerte ugyanez a szellemiség hatotta át. Egyesületünk Szándéknyilatkozata szerint ennek az etnikumközi szolidaritásvállalásnak az emlékezete, valamint a nemzeti közösségeinket összekapcsoló szabadságvágy lehet a köztünk megteremthető jóviszony kiépítésének az egyik eszköze. Következésképpen a román–magyar együttélés alapjának a szabadság és méltóság eszméinek, vagyis azoknak az értékeknek a szolidáris tiszteletét tekintjük, amelyek a forradalom idején a románokat és a magyarokat egybekovácsolták.

Mindezekből kiindulva Egyesületünk két kutatási program beindítását tűzte ki célul, a következők szerint:

1. Kutatás tárgyává kell tenni az 1989 decemberében megvalósult román–magyar egymásra találás és fraternizálás szinte előzmény nélküli jelenségét és időszakát, amely a történelmi megbékélés ígéretével és lehetőségével kecsegtette népeinket. A kutatás körébe tartozna ennek a „kegyelmi időnek” a feltárása, dokumentálása, a cselekvő román–magyar szolidaritás és ökumenikus egyházi-felekezeti összefogás felmutatása és az ezek nyomában beindult román–magyar párbeszéd áttekintése, a forradalomban égő románság iránti rokonszenv és az ezzel együtt járó, önzetlen magyarországi segítségnyújtás felidézése; továbbá „Temesvár szellemének” a multietnikus viszonylatban való láttatása.

2. A másik kutatási programnak viszont azt kellene feltárnia, hogy kik és milyen nacionalista, soviniszta, nacionálkommunista és titkosszolgálati ellenforradalmi elemek és erők rombolták le Temesvár legendás szellemét, miként és mely eszközökkel sikerült zátonyra futtatniuk, sőt éppenséggel a saját ellentétébe átfordítaniuk az ígéretes módon kibontakozó román–magyar szolidaritást.

Ezen két kutatási program révén mindenekelőtt azt kívánjuk kimutatni, hogy minő rendkívüli nyereséggel járt és járhatott volna a továbbiakban is a román–magyar összefogás; másfelől pedig azt, hogy ennek a szellemiségnek a szándékos és szisztematikus szétrombolása milyen kimondhatatlanul nagy veszteségeket okozott nemzeti közösségeink és egész országunk életében.

Kutatási programjaink megvalósítása érdekében azzal a felhívással fordulunk a temesvári népfelkelés, illetve a romániai forradalom egykori cselekvő résztvevőihez és tanúihoz, különösképpen pedig a vegyes nemzetiségű és vallású, illetve magyar többségű vidékek és települések – mindezeken belül is az érdemleges forradalmi cselekmények helyszínéül szolgáló nagyvárosok (pl. Temesvár, Arad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Nagyszeben stb.) – polgáraihoz, hogy emlékeik felidézésével és megírásával járuljanak hozzá a célul kitűzött kutatások eredményességéhez. Az elbeszélt történelem (oral history) műfaja révén akár a fiatal nemzedékek is kivehetik részüket a munkából. Történész szakemberek, valamint történelmi érdeklődésű közreműködők részéről elemző írások és tanulmányok írása is elfogadott.

Egyesületünk erre hivatott tudományos szakemberek, történészek bevonásával kívánja kutatási programjait összegezni és megvalósítani.

Temesvár, 2023. december 15.