hírek

2009. június 16. kedd

Lauer Edith Laudációja a Truman-Reagan Szabadságérem átadásakor

1989 valóban a csodák éve volt! Két évtized múltán is hihetetlennek tűnnek azok az események, amelyek – Ronald Reagan elnöksége alatt – megsemmisítő csapást mértek a „gonosz birodalmára”. Ma, Nagy Imre, Maléter Pál és az 1956-os Magyar Forradalom más mártír-vezetőinek méltóságteljes és katartikus hatású budapesti újratemetésének 20. évfordulóján, kegyelettel és tisztelettel emlékezünk reájuk, és a többi hősre, kiknek szenvedése és áldozata elvezetett a Szovjetunió összeomlásához.

Szintén húsz évvel ezelőtt, 1989-ben szerzett tudomást a világ Tőkés László fiatal, romániai magyar református lelkipásztor kivételes bátorságáról. Az erdélyi falvak tervszerű lerombolása, valamint a 2,5 milliós romániai magyar kisebbség folyamatos elnyomása elleni fellépése miatt kivívta a Ceauşescu-rezsim haragját, és ez drámai összecsapást eredményezett: amikor a rettegett román Securitate el akarta távolítani a lelkészt a Temesvári Református Egyházközségből, gyülekezeti tagok, szomszédok, barátok és idegenek – magyarok és románok együttesen – élőlánccal vették körbe a templomot, hogy megvédjék őt és családját. Ez a szembeszegülés lobbantotta lángra az 1989 decemberi Román Forradalmat.

2009. június 16. kedd

Tőkés László beszéde: Harc „a Gonosz Birodalma” ellen

Még elevenen él bennem annak a júniusi napnak az emléke, amikor két évvel ezelőtt, a Capitolium dombjának oldalában, George W. Bush elnök részvételével a Kommunizmus Áldozatainak Emlékművét felavattuk.

Most, a Tienanmen-téri diáklázadás kegyetlen vérbefojtásának huszadik évfordulóján Thomas Marsh impozáns emlékműve egyszerre emlékeztet bennünket a Demokrácia Istenasszonyának ledöntött pekingi szobrára, valamint − annak ihlető forrásaként − a New York-i Szabadság-szoborra. A Kommunizmus Áldozatai Emlékalapítvány által felállított Emlékhely méltó módon emlékeztet bennünket a totalitárius kommunista diktatúra vétlen áldozatainak, hőseinek és vértanúinak tízmillióira, az emlékezés révén pedig a Szabadság szimbolikus erejével késztet minket a múlt emberiség ellen elkövetett bűneivel való szembenézésre, valamint a zsarnokság ellen és a rab népek felszabadításáért viselt harc töretlen folytatására.

2009. június 16. kedd

Imádság a Kommunizmus Globális Múzeuma felavatása alkalmából

Felséges Istenünk! Mennyei Atyánk!
 
Szent Igédben Te azt ígérted, hogy: „Felhozod a Te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogosságodat, miként a delet” (Zsolt. 37,6).

A világban tapasztalható rengeteg igazságtalanság és nyomasztó jogtalanság láttán gyakran elkeseredünk, és reményünket vesztve, elcsüggedünk.

Kicsiny Dávidként hogyan is szállhatnánk szembe a túlerővel, a világ Góliátjaival?

2009. június 16. kedd

Tőkés László Washingtonban

Abból az alkalomból, hogy az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa által létrehozott, A Kommunizmus Áldozatainak Emlékhelye Alapítvány a Truman-Reagan Szabadságéremmel tüntetik ki, Tőkés László püspök, európai parlamenti képviselő a rangos díj átvételére 2009. június 14-én Washingtonba utazott.

Az utazás kapcsán az amerikai Magyar Emberjogi Alapítvány (HHRF), valamint a Amerikai Magyar Koalició (HAC) szervezésében európai parlamenti képviselőnk sűrű politikai programnak tett eleget. Június 15-én, hétfőn a Fehér Házban, a Nemzetbiztonsági Tanács hivatalában vett részt találkozókon.

2009. június 13. szombat

Tőkés László beszéde a XXIII. Fidesz-kongresszuson

Kép:  Pelsőczy Csaba, www.fidesz.huHúsz évvel a rendszerváltozás kezdete után és hét évvel a szűk esztendők kezdetét követően megújuló lendülettel haladunk előre, és jó hírekkel jöhetünk odaátról, hiszen három helyet nyertünk el. Nemes irigységgel tekintünk az MSZP-re, mert ők eggyel többet nyertek el. Mi nem tudtuk megvalósítani, hogy legyen négy – ám ez nem Orbán Viktor Elnök Úron és munkatársain múlott, ők eljöttek Erdélybe segíteni nekünk, de vannak Erdélyben, akik inkább Vadim Tudorék malmára hajtották a vizet, mert úgy érezték, hogy mi nem vagyunk eléggé magyarok. Úgyhogy végül is csak a kilenc százalékát tudtuk megszerezni a szavazatoknak, kilenc százalékban vettünk részt a magyarok részéről a szavazáson. Ez messze meghaladja számarányunkat, tehát a politikai súlyunk, hogy így fogalmazzak, meghaladja az erdélyi magyarság számbeli súlyát.

Hölgyeim és Uraim!

Megvalósítottuk tervünket. Azzal indultunk neki idén a választásoknak, hogy egységes kárpát-medencei magyar képviselet létrehozására törekszünk, és így tekintünk a felvidékiekre, az erdélyiekre, az anyaországiakra. Együttvéve a néppárti küldöttek száma 19, de hogyha a magyar képviselőket számoljuk össze, akkor huszonheten vagyunk a Kárpát-medencéből, ezzel már lehet valamit kezdeni. És a szlovák parlament rendkívüli figyelme, melyet Orbán Viktor iránt tanúsított, az ő kijelentése iránt, az csak a Sólyom László iránt tanúsított román figyelemhez fogható még, amikor Erdélyben tett látogatást nemzeti ünnepünkön. Ez a szomszédos közfigyelem is rávilágít arra, hogy milyen fontos számunkra a kárpát-medencei magyar nemzetközi, európai parlamenti képviselet megvalósítása.

Köszönjük Orbán Viktornak, hogy beavatkozott a határon túli magyarok ügyeibe – mert egyebek mellett ezzel vádolták. Ezzel vádoltak már a kommunizmus idején is minden nemzeti elkötelezettségű magyar politikust, hogyha érdeklődést mutatott a határon túli magyarok iránt: beavatkoznak Románia politikájába, ahogyan Ceausescu mondta, vagyis „Románia belügyeibe való be nem avatkozás” szelleme még most is ott kísért. Sőt, ezelőtt két évvel még Erdélyben is, a magyar oldalon is kikérték, hogy ne avatkozzon be a Fidesz az erdélyi magyar politikába. Hála Istennek, ezen már túl vagyunk, mert mindenki beláthatja, hogy nekünk a Szabó Dezső által megfogalmazott elv alapján, mely szerint minden magyar felelős minden magyarért, nemcsak lehetőségünk, hanem ez a kötelességünk.

Egyenesen kötelességünk beavatkozni egymás dolgaiba, egymás sorsába, és végképp szakítanunk kell azzal a kommunizmus idejebéli be nem avatkozási politikával, amely bennünket odahaza magunkra hagyott. Odahaza „bozgorok” voltunk, hazátlanoknak számítottunk, ideát románoknak tituláltak nemegyszer. Végre el kell érkeznie annak az időnek, amikor – akárhol is élnénk – mindenütt nemzeti méltóságunk tudatával teljes magyarokként élünk és tartozunk össze.

Hölgyeim és Uraim!

Az a kedvezőtlen európai tapasztalat is ide kapcsolódik, amellyel nagyon sokszor találkozunk: a mi ügyeinkre, a határon túli magyarság dolgában azt mondják, hogy ez a tagországok belügyei közé tartozik. Annál is fájdalmasabb ez a minősítés, mert annak előtte a másik oldalról hallottuk ezt, azóta pedig nem egyszer európai oldalról is ezzel igyekeznek lerázni egy-egy közérdekű európai kérdésnek számító magyar ügyet. Rosszul esik, amikor a magyarságról, a határon túli magyarságról szinte hallani sem lehet Európában. Annál is inkább, mert hallunk a cigánykérdésről, hallunk az árva gyermekekről, a bevándorlókról, a homoszexuálisok jogairól – egyébként nagyon helyesen –, de a magyarokról senki nem beszél. Tegyem hozzá: nem beszél addig, amíg mi nem tárjuk Európa elé a határon túli magyarság ügyeit, és éppen ezért is van szükség a közös magyar képviselet létrehozására és megerősítésére. Egy erős Európában reménykedünk, mely érvényesíteni tudja az emberi jogokat, a kisebbségi jogokat a tagországokban, egy erős Magyarországban reménykedünk, amely érvényesíteni tudja erejét és akaratát a határon túli részeken, és amely valóban európai üggyé tudja avatni az egész nemzet ügyét – hogy erős, egy legyen a nemzet, hogy a magyar ügy határokon innen és túl érvényesülni tudjon nemzetközi szinten. Ezt kívánjuk, erre van szükségünk Felvidéken és Erdélyben, de erre van szüksége Szerbiának, Délvidéknek, Ukrajnának, Ukrajnában élő közösségünknek, Kárpátaljának, hiszen most, ameddig ők kívül rekednek az Európai Unión, az ő védelmükben és képviseletükben nekünk kell eljárnunk.

Örvendünk, hogy újból beigazolódott, hogy Erdély nem a románoké, hanem Erdély azoké, akik lakják. Ilyenképpen Erdély a magyaroké is – mondom a rendszerváltozás temesvári kezdeteinek a 20. évfordulóján, amikor összefonódik egymással Nagy Imre mártír miniszterelnök és vértanútársai temetésének az emléke és Orbán Viktor akkor elhangzott beszéde. Bizony, a posztkommunista megszállókat is már egyszer s mindenkorra ki kellene utasítani a politikából és a közéletből, amint tette azt Orbán Viktor a szovjet csapatokkal. A berlini fal leomlása, a soproni határzár lebontása, a Páneurópai Piknik évfordulója – minden valamennyi egykori esemény azoknak a falaknak a lebontását sürgetik, amelyek elválasztanak bennünket egymástól. Valójában ’89-ben vált lehetővé a trianoni határok békés lebontásának az elkezdése. Ebben hátráltatnak bennünket azóta is – abban az egymásra találásban, amely olyan példás formában valósult meg ezelőtt húsz évvel.

Hölgyeim és Uraim!

Bennünket az I. világháború után elszakítottak egymástól. A II. világháborúban végképp leszakadtunk, illetve kitaszítottak Európából. Így aztán az Európai Uniónak nagy a nemzetpolitikai tétje. Az Európai Unióhoz való csatlakozásnak nagy a nemzetpolitikai súlya. Ha semmi más haszna nem volna, akkor már ez önmagában is megérné, mert a világháborúkat követő békerendszerek és diktátumok korrekciója válik lehetővé az európai egyesülés folyamatában. Ilyen értelemben akár eurotranszilvanizmusról is beszélhetünk, Transzilvánia visszatér Európába, visszatalálunk egymáshoz – a trianoni határok feletti nemzetegyesítés valósul meg, az európai integráció keretében a magyar integráció.

Köszönjük a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek a XXIII. kongresszusán, hogy ennek a politikának az élharcosa, megtestesítője, és hogy ez a politika, ez a nemzetpolitika egyesít bennünket.

Nemrég egy kápolnát avattak Doberdóban, és eszembe jutott a közismert katonadalnak, népdalnak az a sora, hogy:

„Csillagos ég, merre van a magyar hazám,
Merre sirat engem az édesanyám…”

Igen, hazátlanoknak érezhettük magunkat hosszú ideig, és ez még mindig nem a múlté, mert– amint Pelczné Gáll Ildikó mondotta imént – nemcsak a jelenünket, a múltunkat és a jövőnket, hanem a magyarságunkat, a hovatartozásunkat, az identitásunkat is nagymértékben felélték és meggyengítették. A határokon átívelő nemzetegyesítés és az önrendelkezés, az autonómia kivívása – ez a két politikai célkitűzés, mely a nemzeti önrendelkezést valósítja meg határon innen és túl. És igen, ki kell mondanunk, hogy a politikai rendszerváltozással együtt szükségünk van a nemzeti, a nemzetpolitikai rendszerváltozásra is. Eddig a kommunisták ellen hadakoztunk és hadakozunk mind a mai napig. Az ő utódaikkal szemben most viszont egy nemzetpolitikai rendszerváltozásra van szükségünk, amely az egész nemzet összefogásában, felszabadulásában és önrendelkezésének a kivívásában valósulhat meg. Igen, ez az év a változás éve, és a változás éve lehet minden határon túli részeken. A határon túliak képviselőinek a jelenléte is ezt a változást jelenítheti meg: hogy végre húsz éve után egyenesbe kerüljünk. És abból a hatodik koporsóból feltámadjon előre eltemetett múltunk, hogyha már megbűnhődtük nemcsak a múltat, hanem a jövendőt is. Ezt kívánom, a magyar feltámadást, azt kívánom, hogy legyen ez az év a változás, a felemelkedés, a kibontakozás éve egész magyarságunk számára.


2009. június 13. szombat

Tőkés László: Nemzetpolitikai rendszerváltásra van szükség

Kép:  Pelsőczy Csaba, www.fidesz.huLegyen ez az év a felemelkedés, a változás és a kibontakozás éve az egész magyarság számára – mondta Tőkés László püspök, EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, aki a Kárpát-medencei magyarok közös európai képviseletét szorgalmazta a Fidesz XXIII., tisztújító kongresszusán szombaton Budapesten.

2009. június 12. péntek

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Nyilatkozata

Az európai parlamenti választásokon elért eredmény, a 2007-ben megszerzett három képviselői hely megtartása a Románia számára kettővel kevesebb helyet biztosító EP-képviselet arányai között az erdélyi magyarok közös sikere.

Sajnálatos, hogy a Magyar Összefogás listájáért végzett közös munka mellett az ellenérdekelt csoportok aknamunkája is eredményesnek mondható. A negyedik hely megszerzése azért hiúsult meg, mert többen – nyíltan vagy burkoltan – a választásoktól való távolmaradásra buzdították az erdélyi magyar szavazókat.

2009. június 9. kedd

Az Erdélyi Magyar Választókhoz

Tisztelt Honfitársaim!

Kedves Testvéreim!

Hajdanán háborúkban és csatákban dőltek el a küzdelmek. Istennek hála, manapság nem kell a csatatérre küldeni fiainkat, – hogy vérüket ontsák – békés küzdelmeink tétje viszont épp olyan nagy, mint egykoron volt a háborúké.

2009. június 7. vasárnap

Szilágyi Zsolt is szavazott

Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) alelnöke, a Magyar Összefogás Listájának negyedik helyén szerepelő politikus vasárnap, 2009. június 7-én déli 12 órakor szavazott Nagyváradon. Vele tartott felesége, Ágnes, és másfél éves kisfia, Márton, aki, Szilágyi megfogalmazása szerint, már most tanulja a demokráciát.

2009. június 7. vasárnap

Tőkés László voksolt

Tőkés László püspök, EP-képviselő, a Magyar Összefogás Listájának vezetője vasárnap, 2009. június 7-én reggel fél nyolc után pár perccel Szilágyi Zsolt EMNT-alelnök kíséretében a nagyváradi 112-es szavazókörzetben járult a szavazóurna elé. Szavazatának leadása után az újságíróknak nyilatkozott: „Természetesen a magyar képviselet erősítését tartottam szem előtt – jelentette ki.

összesen: 1748 db | 10 db/oldal

első vissza 153 | 154 | 155 | 156 | 157 | 158 | 159 | 160 | 161 | 162 | 163 következő utolsó

fényképek

Temesvári zarándoklat
10 éves az EMNT
Székelyek Nagy Menetelése
A Magyar Rektori Konferencia plenáris ülése Nagyváradon

videók

Tőkés László évértékelője a Magyar Televízióban, 2016. jan. 1-jén
Tőkés László brüsszeli felszólalása
Tőkés László portré az EuroparlTV-n
Tőkés László I.

ajánlott oldalak

Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
Székely Nemzeti Tanács
EPP képviselőcsoport az Európai Parlamentben
FIDESZ
Fidesz Európa Parlamenti képviselőcsoportja
Orbán Viktor miniszterelnök honlapja
www.tokeslaszlo.eu | © Minden jog fenntartva, 2010