hírek
Az EP vezetői és az egyházak
A közel egy esztendővel ezelőtt hatályba lépett Lisszaboni Szerződés 17. cikkelye a 2001-ben, az európai egyházak által elfogadott Ökumenikus Chártával (Charta Oecumenica) összhangban előirányozza, hogy az Európai Unió folytasson párbeszédet az egyházakkal és vallási közösségekkel. Ennek megfelelően 2010. november 17-én magas szintű találkozóra került sor Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke, valamint az Európai Közösség Püspökkari Konferenciáinak Bizottsága (COMECE) és az Európai Egyházak Konferenciájának (CEC) vezető képviselői között. Az EP vezetője Tőkés László vallási ügyekben illetékes alelnök, valamint Szilágyi Zsolt kabinetfőnök és Fearghas O’Beara, az elnöki hivatal vallásügyi tanácsosa társaságában fogadta a lengyelországi Piotr Jarecki püspököt, a COMECE alelnökét, Piotr Mazurkiewicz főtitkárt, illetve a franciaországi Emmanuel ortodox metropolitát és Rüdiger Nollt, a CEC CSC igazgatóját. A megbeszélés tárgyát a Lisszaboni Szerződés hivatkozott – nagy jelentőségű – cikkelyének az alkalmazása, az EU és az egyházak közötti intézményes párbeszéd kialakítása képezte. Az egyházfők elismerésüket fejezték ki az EU és a vallási vezetők nyári csúcstalálkozójának megrendezéséért és további magas szintű találkozót javasoltak. Továbbá felvetették, hogy az EU külpolitikája kiemelt figyelmet fordítson a világ más részein élő üldözött keresztény közösségek jogainak védelmére.
Heti összefoglaló
Ezen a héten az Európai Parlamentben Tőkés László EP-alelnök munkarendje a szolidaritás, az emberi jogok és méltóság tisztelete kulcsfogalmai köré szerveződött.
Kedden, november 16-án, Jaroslaw Walesa szervezésében „Szolidaritás a jövőért” címmel került sor arra a rendezvényre, melynek díszvendége a lengyel rendszerváltás legendás alakja, Lech Walesa volt. A Szolidaritás 30 éves megalakulása alkalmából rendezett konferenciát Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke nyitotta meg. Felszólalt többek között Tune Kelam észt néppárti képviselő, aki az európai szolidaritás és a demokráciáért való harc folytonosságára hívta fel a figyelmet. Sandra Kalniette litván néppárti képviselőasszony Lech Walesa történelmi érdemei iránti elismeréssel szólt Lengyelországnak a rendszerváltozás elindításában játszott szerepéről.
A történelmi múlt „integrációja” nélkül nem lehet szó európai integrációról
1. 2010. november 10-én az Európai Történelmek Megbékéltetése (Reconciliation of European Histories) elnevezésű munkacsoport az Európai Parlamentben tartotta soros ülését. Meghívott előadói Jan Tombiński nagykövet, a brüsszeli lengyel EU-Állandó Képviselet vezetője és Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke voltak.
Sandra Kalniete lett néppárti képviselőasszony, a munkacsoport elnöke felvezető beszédében vázolta az ülés napirendi pontjait, kiemelve a munkacsoport lehetséges szerepét abban, hogy az európai népek és országok történelmei egységesítődjenek, és a jövő nemzedékek valósághű és hiteles oktatásban részesüljenek saját múltjuk, illetve Európa közös történelme tekintetében.
A válságért felelősöket vizsgálja az ügyészség, ne a közösségi ügyért következetesen kiálló hiteles személyeket
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Elnöksége aggasztónak tartja azt a cinikus és cinkos hozzáállást, amelyet a Legfelső Ítélőtábla és Semmítőszék melletti Ügyészség Szervezett Bűnözést és Terrorizmust Kivizsgáló Igazgatósága (DIICOT) tanúsít elnökünk, Tőkés László ellen indított koncepciós eljárás rendjén.
Az nem okozott meglepetést, hogy a Szociáldemokrata Párt egyik helyi vezetője a párt megroggyant erdélyi támogatottságának helyreállítására jobb stratégiát nem talál, mint azt, hogy Tőkés László Székelyföld területi autonómiáját ismételten szorgalmazó nyilatkozatai ürügyén – ország- és nemzetféltésüket bizonyítandó – jogi köntösbe bújtatott politikai támadássorozatot indítson az Európai Parlament alelnöke ellen. Nem először és valószínűleg nem is utoljára teszi ezt. Még a módszer sem túl eredeti, hiszen hasonló vádakat – „az ország alkotmányos rendjének erőszakos megváltoztatására való uszítás”, „az állam területi egységének, szuverenitásának és függetlenségének csorbítása”, egyszóval „hazaárulás” – koholtak ellene 1989 decemberében is. Igaz, akkor a Ceauşescu-rendszer politikai rendőrsége, a hírhedt Securitate boszorkánykonyhájában főzték ki mindezt. Minden bizonnyal és ugyanazon személyek plántálták át koholmányaikat a rendszerváltozás utáni világba is.
Nyilatkozat a hazaárulás vádjának tárgyában
A „Ziua de Cluj” napilap 2010. október 5-i számában cikket közöl arról, hogy „Tőkés ellen a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus ügyészei vizsgálódnak”. Azt állítják, hogy: „a Tusványosi Nyári Táborban, július végén, Tőkés azt mondta, hogy a székelyeknek az utcán kell kérniük a területi autonómiához való jogukat. Ennek az állításnak az alapján a Kolozsvár-Napoca-i Szociáldemokrata Párt-szervezet (SZDP) frissen megválasztott elnöke, Mircea Jorj panaszt nyújtott be a Legfelső Ítélő Tábla és Semmítőszék melletti Ügyészségre a református püspök ellen, akit az államhatalom aláaknázásával és a román Alkotmány súlyos megsértésével vádol meg.”
Tőkés László Szerbiában
Tőkés László, az Európai Parlament balkáni integrációért felelős alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti tanács (EMNT) elnöke Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke és Szilágyi Zsolt EMNT-alelnök társaságában háromnapos szerbiai látogatáson vesz részt. 2010. november 2-án, Szabadkán az EMNT vezetői tiszteletüket tették az 1944–1945-ös kivégzett ártatlan áldozatok emlékére állított, a „Vergődő madár” nevet viselő emlékműnél tartott megemlékezésen, és megkoszorúzták a tömegsíron található szobrot. Tőkés László EP-alelnök a későbbi beszélgetések során többször is felvetette, hogy az emlékmű nemzeti emlékhelyeink egyike lehetne.
A polgári kezdeményezésről
Október 27-én Brüsszelben az Európai Parlament Kulturális és Oktatási Bizottsága (CULT) az Európai Bizottság Polgári Kezdeményezésre vonatkozó javaslatáról készített véleményezésre vonatkozóan szavazott. A CULT-bizottság részéről a javaslatot Roza Grafin Von Thun Und Hohenstein képviselőasszony véleményezte, majd a Bizottság tagjainak módosító javaslatai nyomán elkészült a dokumentum végső változata.
Nyilatkozat az egyházkerületi választásokról
Mint a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke őszinte elismerésemet és jókívánságaimat fejezem ki Főtiszteletű Csűry István püspök úrnak magas tisztségébe való újraválasztása alkalmából. Hasonlóképpen gratulálok az Egyházkerület élére újraválasztott Munka- és Szolgatársaimnak, valamint a kerületi vezetőség újan választott tagjainak. Annak reményében kérem Isten áldását szolgálatukra, hogy a folytonosság és az újulás kettősségének jegyében töltik majd be hivatásukat.
Nyilatkozat – a politikum behatolása az egyházba
Jellegzetes választási kampányeszköz a bihari RMDSZ gyakorlatában a halottasházak körötti forgolódás. Évekkel ezelőtt kápolna-alapkőletételeknél jeleskedett Szabó Ödön megyei ügyvezető elnök, ez alkalommal viszont Lakatos Péter parlamenti képviselő és Grim András megyei ügyvezető elnök társaságában – 200 millió régi lejjel a zsebében – az új, köröskisjenői kápolna felavatásánál „koncelebrált”. Egy héttel a királyhágómelléki egyházkerületi választásokat megelőzően a kisebb fajta választási kampányeseményen Csernák Béla püspökjelölttel együtt ott sürgölődtek még Mikló Ferenc bihari esperes, előző püspöki pretendens, valamint Visky István világraszóló CE-elnök és Farkas Antal lelkész-költő, társaikkal együtt „egy-egy igével kérve Isten áldását a létesítményre” (lásd: Bihari Napló, 2010. X. 13.).
Nyilatkozat – a boldoggá avatás és az elégtétel
Az 1989-ben elkezdődött rendszerváltozás 21. esztendejében, 2010. október 30-án az igaz hitű reformátusok is osztoztak a Római Katolikus Egyház istenes örömében, amikor is Nagyváradon – saját egyházuk rendje szerint – boldoggá avatták néhai Bogdánffy Szilárd vértanú püspököt. Történelmi fontosságú esemény, hogy ezáltal a katolikus egyház a legmagasabb fokon szolgáltatott elégtételt és igazságot a román nacionálkommunista diktatúra egyik jeles főpapi áldozatának, szabad utat nyitva ezáltal a kommunizmus bűntettei leleplezése, valamint az erkölcsi és politikai igazságtétel megkésett folyamatának. Remélnünk lehet, hogy a boldog váradi püspök sorában mások következnek – köztük Márton Áron, Erdély nagy püspöke –, és hogy a román görög katolikus egyház mártíriuma is méltó elismerést nyer. Arról sem mondhatunk le, hogy Szoboszlay Aladár plébánoshoz és perének tagjaihoz hasonlóan, a szintén halálra ítélt Sass Kálmán volt érmihályfalvi lelkipásztornak és perbéli társainak, valamint a totalitárius vörös diktatúra többi – megszámlálhatatlan – áldozatának is előbb-utóbb igazságot fognak szolgáltatni.