hírek

2009. december 16. szerda

Barack Obama amerikai elnök üzenete

F E H É R H Á Z

WASHINGTON


2009. december 11.



Tőkés László Püspök Úr részére
Kálvin János utca 2.
410210 Nagyvárad
Románia

Tisztelt Püspök Úr!

Örömömre szolgál, hogy ezen a nevezetes évfordulón a legforróbb üdvözletemet küldhetem Önnek. Két évtizeddel ezelőtt, romániaiak tízezrei fogtak össze és álltak ki határozottan a szabadság és az egyenlőség mellett. Amikor oly nagy szükség volt a változásra, segítettek a lehetőség és a remény útját kikövezni, s Románia történelmében új fejezet kezdődhetett.

Ezeknek az alapértékeknek a megvédése olyan kötelesség, melyben mindnyájan osztozunk, s mi üdvözöljük azokat, akiknek a bátorsága hozzájárul ahhoz, hogy az emberek szerte a világon szabadon élhessenek.

A legjobbakat kívánom Önnek ezen az ünnepi évfordulón!

Tisztelettel,

Barack Obama

2009. december 16. szerda

Gitenstein: Tőkés adta meg a jelet

Martin Luther King és Rosa Parks polgárjogi harcosokhoz hasonlította Tőkés Lászlót egy ugyancsak tegnapi bukaresti megemlékezésen Mark Gitenstein, az Egyesült Államok romániai nagykövete.

A diplomata szerint az amerikai feketék polgárjogi mozgalmának vezéralakjaihoz hasonlóan az egykori temesvári lelkész arra ösztönözte népét, a szabadságától és jogaitól megfosztott romániai társadalmat, hogy szerezze vissza Istentől kapott jogait.

“Tőkés László megadta a jelzést a forradalom kirobbantására” – szögezte le Gitenstein, hozzátéve: az amerikai polgárjogi mozgalmakhoz hasonlóan a romániai rendszerváltás sem fejeződött be.

Rostás Szabolcs, Krónika, 2009. december 16.

2009. december 16. szerda

Üzenet az Amerikai Magyar Koalíciótól Tőkés László püspök részére a romániai forradalom 20. évfordulója alkalmából

Mi, amerikai magyarok jól emlékszünk még a döbbenetre, amellyel 1989 decemberén a Romániából érkező híreket fogadtuk! Amikor először hallottunk a fiatal temesvári magyar református lelkészről, aki saját és családja életét kockára téve szembeszállt a Ceauşescu diktátor által kiadott, egyházi kilakoltatási parancsokkal, a szabadsághoz fűzött reményeink hirtelen megnőttek. Óráról órára figyeltük a híreket, hogy bátor kiállása hogyan vezetett a szolidaritás soha nem látott megnyilatkozásához, először hívei, majd temesvári polgártársainak ezrei részéről, akik – nemzetiségtől és hovatartozástól függetlenül – élő láncot alkottak, hogy megvédjék ezt a rendkívüli embert, Tőkés László lelkészt. Majd, amikor a Securitate és a hadsereg támadásba lendült, hogyan csapott át a tömeg kormányellenes tüntetésbe, ami hamarosan egész Romániára átterjedt. Egyetlen ember bátorsága az egész országot lángba borította. A Ceauşescu-rezsim egy héten belül elbukott!

A szabadság ígéretét hordozó mámorító napok óta sok minden megváltozott Romániában, ám számtalan komoly kihívás maradt. Tőkés László azonban az elmúlt 20 nehéz év során mindvégig hű maradt elveihez. Először, a Magyar Református Egyház püspökeként, újabban pedig az Európai Parlament tagjaként folyamatosan küzd Románia valódi demokratikus átalakulásáért, a történelmi magyar közösség emberi és kisebbségi jogainak tiszteletben tartásáért, valamint a kommunizmus bűneinek teljes feltárásáért.

Idén májusban a Kommunizmus Áldozatainak Emlékmű Alapítvány Tőkés Lászlót Truman-Reagan Szabadságéremmel tüntette ki „életre szóló elkötelezettségéért a szabadság és a demokrácia elősegítése, valamint a kommunizmussal és a zsarnoksággal szembeni küzdelem iránt.” A rangos elismerés átvételekor Tőkés László mély iróniával jegyezte meg, hogy miközben ő hazájától több ezer kilométernyire kitüntetésben részesül, a román kormány a mai napig nem ismeri el szerepét az 1989-es román forradalomban!

Ezen a történelmi évfordulón az Amerikai Magyar Koalíció nevében Tőkés Lászlónak és a Temesváron összegyűlteknek szívből jövő köszönetünket és mélységes nagyrabecsülésünket küldjük, amiért rájuk az igazság iránti elkötelezettség élő példájaként tekinthetünk.

Reméljük, hogy – igazodva Temesvár szelleméhez – hamarosan minden román ember elismeri és tiszteli azokat az elveket, melyek Tőkés László szolgálatnak szentelt életét jellemzik.

2009. december 16. szerda

Politikai Nyilatkozat a kommunizmus bűneit kivizsgáló nemzetközi büntetőjogi rendszer kialakítása tárgyában

Tőkés László püspök, európai parlamenti képviselő a mai napon, 2009. december 15-én, a rendszerváltozás 20. évfordulóján Temesváron politikai szándéknyilatkozatot tett közzé a kommunizmus bűneit kivizsgáló nemzetközi büntetőjogi rendszer kialakítása tárgyában, a következők szerint:

„Azt kérjük az Európai Uniótól, mint ötszázmillió polgár intézményes képviselőjétől, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetségénél (ENSZ) indítsa be a megfelelő eljárásokat egy olyan nemzetközi büntetőjogi rendszer kialakításának érdekében, mely lehetővé tenné a kommunizmus ideje alatt elkövetett bűnök, emberiségellenes cselekmények törvényes kivizsgálását és elítélését a nemzetközi jog normáinak megfelelően. A kommunizmus „temesvári peréhez” az érintett államok erre szakosodott intézményei szolgáltatnának bizonyítékokat, ahol ezen intézmények már léteznek. Azon országokban, melyek nem rendelkeznek hasonló intézményekkel, az ENSZ égisze alatt ezután hoznák létre illetékes intézményeiket, illetve a megfelelő kivizsgálási szerveket. A létrehozandó törvényszék anyagi, területi és időbeli kompetenciáját, valamint a használt szakkifejezések meghatározását az említett intézmény alapdokumentumai tartalmaznák, melyek a törvényszék által hozott döntések jogi alapját is szolgáltatnák.”

Temesvár, 2009. december 15.

Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája

2009. december 16. szerda

Németh Zsolt: összhangba kell hozni a magyar térség- és nemzetpolitikát

Európához csak a térségünkön belüli együttműködésen keresztül vezet az út, de a magyar térségpolitikát kellően összhangba kell hozni a magyar nemzetpolitikával - fejtette ki kedden Temesváron Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságnak elnöke.

A fideszes politikus a temesvári forradalmi emlékév alkalmából szervezett egésznapos nemzetközi konferencián vesz részt, amelyen a húsz évvel ezelőtti események romániai és magyarországi főszereplői, szemtanúi értékelik az akkori történelmi helyzetet.

Az előadók közül többen is "temesvári csodáról" beszéltek, amikor felidézték a húsz esztendővel ezelőtti eseményeket. Tőkés László európai parlamenti képviselő, aki a temesvári forradalom legfőbb személyisége volt, köszöntőjében nagyra értékelte, hogy annak idején külföldről is segítséget kaptak. Külön kiemelte a magyar televízió Panoráma műsorának szerepét, hangsúlyozva Pozsgay Imrének és Szűrös Mátyásnak a még a rendszerváltás előtt tett - az akkori magyar politika szempontjából bátornak számító - megnyilatkozásait.

A temesvári felkelés történelmi körülményeit elemezve Gabriel Andreescu egyetemi tanár és politológus természetellenesnek nevezte, hogy az akkori eseményeket mind a mai napig eltérően értelmezik Romániában. Szerinte az akkori eseményekben egyaránt szerepet játszott a román nomenklatúrán belül a változás iránti igény, amellyel szemben Nicolae Ceausescu a végsőkig ellenállt. A külső tényezők mellett azonban az volt a legdöntőbb, hogy a román társadalom akkor már tűrőképességének határához érkezett - mondta Andreescu.

Pozsgay Imre volt államminiszter a kelet-közép-európai népek újjászületéséről beszélt, vagyis szerinte akkor nem a nagyhatalmak közötti viszonyrendszer változása, hanem a "nemzeti öntudatosodás" játszotta a legfőbb szerepet. Markus Meckel - aki az NDK fennállása idején evangélikus lelkész és ellenzéki személyiség, a fordulat hónapjaiban pedig az NDK utolsó külügyminisztere volt - úgy vélte: két évtizeddel ezelőtt nem a Nyugat győzött Keleten, hanem a szabadság és a demokrácia szelleme. Szerinte a rendszerváltozáson átesett országok nem ajándékba kapták az európai uniós tagságot, hanem kiharcolták azt maguknak.

Szőcs Géza költő, az Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) volt főtitkára és alelnöke személyes történetén keresztül beszélt a forradalom napjairól, Bakk Miklós egyetemi docens pedig az erdélyi magyarság húsz évvel ezelőtti egységéről és mai politikai szerkezeti megújulásának fontosságáról beszélt.

Németh Zsolt hozzászólásában emlékeztetett: 1848-ban, 1956-ban és 1989-ben a magyarok és románok együtt indultak, utána pedig szembekerültek egymással. "Most eljött az a pillanat, amikor fel kellene ismernünk, hogy Európához csak az együttműködésen keresztül vezet az út" - mondta a politikus. A jövendőbeli magyar kormány elkötelezett célkitűzése, hogy Romániával és Lengyelországgal - e két kitüntetett partnerünkkel - elmélyült térségi együttműködést alakítson ki - fűzte hozzá.

Németh Zsolt szerint ugyanakkor Európának azt kell megértenie, hogy a magyar térségpolitikát és a magyar nemzetpolitikát megfelelően összhangba kell hozni egymással. "Ennek megteremtése fontos feladat lesz a következő kormányzati ciklusban" - tette hozzá.

Deutsch Tamás fideszes európai parlamenti képviselő, aki az 1989-es prágai tiltakozás egyik főszereplője volt, kifejtette: a rendszerváltozás valóban megtörtént a térségben két évtizeddel ezelőtt. E rendszerváltás minden problémája azonban a posztkommunizmus jelenségéből fakad - mondta a politikus, aki szerint eljött az ideje, hogy ezt a korszakot véglegesen lezárják.

MTI, 2009. december 15.

2009. december 16. szerda

Megidézett temesvári forradalom

Rendszerváltó politikusok, egykori állam- és kormányfők vettek részt a romániai forradalom 20. évfordulója tiszteletére rendezett temesvári emlékhét keretében tartott tegnapi ünnepi fórumon. A konferencián felszólalt többek között Lech Walesa volt lengyel és Emil Constantinescu korábbi román államfő, Orbán Viktor egykori miniszterelnök, Tőkés László pedig politikai szándéknyilatkozatot tett közzé a kommunizmus bűneit kivizsgáló nemzetközi büntetőjogi rendszer kialakítása tárgyában.

“A téma olyan hatalmas, hogy legalább négy órára volna szükségem ahhoz, hogy mindent elmondjak” – kezdte beszédét Lech Walesa a Temesvári Egyetem Aula Magnájában rendezett, a romániai rendszerváltás huszadik évfordulója tiszteletére rendezett ünnepi fórumon.

Lengyelország volt államfője úgy vélte, a kommunizmus nem húsz évvel ezelőtt bukott meg, hiszen minden ország maga harcolta ki saját szabadságát, ki hamarabb, ki később. Elmondta, 1989-ig mindenki többféleképpen harcolt: a magyarok 1956-ban, Csehszlovákia ’68-ban. Mindez azonban meghiúsult. “Amikor egy lengyelt választottak pápává, ő először imában szervezte egybe Lengyelországot, ezzel a lengyelek megmutatták a kommunistáknak, milyen sokan vannak. Ez volt az első győzelem a diktatúra fölött” – hangoztatta Walesa, aki szerint a fejlődést fékező rendszert megbuktató generációnak hinnie kell az előtte álló lehetőségekben.

Emil Constantinescu szerint nagy szükség volt a mostani megemlékezés-sorozatra ahhoz, hogy helyreállítsák Temesvár és a forradalom becsületét. Kiemelte, Temesvár romániai és európai szimbólum, Románia és a világ történelmében az egyik legnagyobb hőstett a bánsági városé, mindezt azonban a politikus szerint a mai napig nem tudjuk megbecsülni. “A többi európai forradalom nem volt véres, Romániában azonban vér is folyt. Miért? Főképp azért, mert itt az értelmiségnek nem volt lehetősége az önszervezésre, nem találhatott ki tervet a megújhodásra.

A kommunizmus nem halt meg: még mindig fellelhető sokak mentalitásában, és tetten érhető a forradalomról terjesztett hazugságokban” – jelentette ki Emil Constantinescu. Az országot 1996 és 2000 között irányító politikus ugyanakkor úgy fogalmazott: húsz év után “bolondnak kell lenni ahhoz”, hogy valaki azt mondja: semmi nem változott Romániában, a demokratikus intézmények létrejöttek és működnek, de sajnos még mindig dolgoznak bennük volt kommunista tisztségviselők – ami szerinte morális bűncselekmény.

“Mint a régi házastársakat, úgy köti össze Romániát és Magyarországot a rendszerváltás és a történelmi ellentétek” – mondta a fórumon Orbán Viktor Fidesz-elnök, aki szerint Kelet-Európában a kontinens többi részénél jobban tudják, milyen kommunista diktatúrában élni. A volt kormányfő aláhúzta: mivel a második világháború után minden áron meg akarták teremteni Európa békéjét, s a nyugat kompromisszumot kötött a kommunista blokkal, a béke ára Közép-Európa népeinek szabadsága és függetlensége volt.

“A történelem tanulságos, és nincs értelmük az összeesküvés-elméleteknek. Kemény figyelmeztetést kaptunk a kommunizmustól: sorsközösségben élünk itt, Közép-Európában, és csak együtt lehetünk erősek. Azt is megtudtuk, hogy szabadság nélkül akkor is elsorvadunk, ha nincs körülöttünk csatazaj. Húsz év után megláttuk: a dolog nem olyan egyszerű, mint ahogy azt forradalmi lelkesedésünkben képzeltük, nem érkeztünk meg egyenesen a demokrácia világába. A diktatúra bukása csak egy átmeneti korszak kezdete: együtt él benne a régi és az új, de küzdenek is egymással” – hangoztatta Orbán Viktor, hozzátéve: a mostani válságos időkben is lehetőség nyílik Közép-Európa számára, hogy új szerepet vállalhasson a közös történelem elősegítette összefogással, és az országok népei valóban élhessenek szabadságukkal.

“Azt pedig, hogy ezt hogyan kell tenni, már megtanulhattuk az elmúlt két évtizedben: a gyakorlatba ültetés lengyelek, magyarok és románok közös felelőssége” – zárta beszédét Orbán Viktor. Tőkés László – aki tegnap este Temesváron vette át a legmagasabb román állami kitüntetést – a fórumon politikai szándéknyilatkozatot tett közzé, amely azt kéri az EU-tól: indítsa be a megfelelő eljárásokat az ENSZ-nél egy olyan nemzetközi büntetőjogi rendszer kialakításának érdekében, mely lehetővé tenné a kommunizmus ideje alatt elkövetett bűnök, emberiségellenes cselekmények törvényes kivizsgálását és elítélését a nemzetközi jog normáinak megfelelően.

Népek összefogása
“Volt-e Temesváron, lehet-e egyáltalán a fővároson kívül forradalom, ellopták-e a temesváriak az 1989-es romániai forradalmat? Ezek a legnagyobb megválaszolatlan kérdések immár húsz éve Romániában” – jelentette ki Bodó Barna, a Sapientia–EMTE docense az ünnepi fórumot megelőző, Temesvár 1989 – húsz éves a rendszerváltozás című nemzetközi kerekasztal-beszélgetésen.

A számos román és magyar rendszerváltó részvételével megtartott konferencián Tőkés László európai parlamenti képviselő, Temesvár hőse köszönetet mondott mindazoknak, akik külföldről szövetségesként segítették a diktatúra megdöntését. Külön kiemelte a nemzetközi sajtó – a Magyar Televízió Panoráma című műsora, a falurombolásról filmet forgató kanadai tévések, a Vasárnapi Újság rádióműsor – és az amerikai nagykövetség szerepét, amelynek munkatársait napra pontosan húsz évvel ezelőtt vitték el a Szekuritáte ügynökei Tőkés temesvári parókiája elől, amikor ott elkezdtek gyülekezni a lelkipásztorukat védő hívek. Tőkés úgy vélekedett, a Bánság fővárosában tapasztalható etnikumközi összefogás több volt, mint tolerancia: a szeretet mutatkozott meg a népek között.

Ugyanezt a gondolatot vitte tovább Gabriel Andreescu egyetemi tanár is, kiemelve: egyetlen dolog késztethet közös cselekvésre két, egymással szemben sok sérelmet viselő népet, mint a román és a magyar, mégpedig a szabadság vágya. A politológus szerint nem véletlen, hogy a romániai kommunistaellenes forradalmat egy magyar indította el, hiszen Nicolae Ceauşescu nacionalista, magyarellenes politikája elsősorban ezen a kisebbségen csattant, amelyre a diktátornak ellenségképként volt szüksége hatalma megerősítéséhez.

“Temesváron nem a Szekuritáte vagy a magyarországi kémek küldték az embereket az utcára: maguktól mentek, mert vágyuk hajtotta őket” – összegzett Andreescu. Németh Zsolt arról beszélt, Európához csak a térségünkön belüli együttműködésen keresztül vezet az út, de a magyar térségpolitikát kellően összhangba kell hozni a magyar nemzetpolitikával. Az Országgyűlés külügyi bizottságnak fideszes elnöke emlékeztetett: 1848-ban, 1956-ban és 1989-ben a magyarok és románok együtt indultak, utána pedig szembekerültek egymással. “Most eljött az a pillanat, amikor fel kellene ismernünk, hogy Európához csak az együttműködésen keresztül vezet az út” – hangoztatta a politikus.

Pozsgay Imre volt államminiszter úgy fogalmazott: miközben Magyarország “leadminisztrálta” a rendszerváltást, Romániának meg kellett küzdenie érte, és ez a legtisztább formában Temesváron testesült meg. “Akkor még az igazi román patrióták sem a kirekesztést, hanem az összefogást szorgalmazták” – fejtette ki Pozsgay. Markus Meckel, az NDK utolsó külügyminisztere lelkipásztori minőségében az egyház kommunizmusbeli helyzetét, illetve a diktatúra lerombolása utáni építkezés, demokráciaépítés fontosságát emelte ki.

Bakk Miklós egyetemi docens az erdélyi magyarság mai helyzetéről mondott véleményt, majd Traian Orban, a Forradalom Emlékezete Egyesület vezetője húzta ismét alá az etnikumok 1989-ben tapasztalt összefogását. “Ami akkor történt, az csoda volt, és mi ennek a csodának lehettünk a részesei” – jelentette ki a forradalmár, aki szerint a volt szekusügynökök kilétének felfedésére európai szintű törvényre van szükség, ők ugyanis nemcsak Romániában, hanem valamennyi volt kommunista országban még mindig a politikai színtér részesei.

Rendszerváltó újságírók
A forradalmi emlékhét keretében hétfőn este magyarországi, romániai és nyugati újságírók részvételével tartottak rendkívüli sajtóklubot Temesváron. A meghívott sajtósok mindegyike valamilyen módon részt vett az 1989. decemberi eseményekben, s írásaival, híradásaival akarva-akaratlanul alakította a történelmet. A beszélgetés házigazdája Füzes Oszkár volt, aki nem bukaresti magyar nagykövetként, hanem volt újságíróként vezette a beszélgetést. “Ritka, amikor az újságíró befolyásolhatja a történelmet, s nem csak annak első vázlatát írhatja meg, mint általában” – fogalmazott a diplomata. Michele Claire kanadai újságíró és kollégája elmesélte, hogyan készítettek interjút Tőkés László akkori temesvári lelkésszel.

A quebeci szerkesztőségben azonban nem tartották különösebben fontosnak a beszélgetést, amelyet végül a Magyar Televízió Panoráma című műsora tette adásba, s ezzel végleg nemzetközi porondra emelte Tőkés alakját és a temesvári eseményeket. Chrudinák Alajos, a Panoráma szerkesztője felidézte: sokan és sokszor támadták amiatt, hogy a műsorban mindig nyíltan foglalkozott Erdéllyel, noha ilyesmiről a kommunizmus idején még Magyarországon sem volt ildomos beszélni. Gazda Árpád – aki akkor még nem dolgozott újságíróként – Tőkéssel együtt került a Szekuritáte börtönébe 1989. december 17-ére virradóra, ahol négy napon keresztül tartották fogva.

Lapunk munkatársa elmesélte: csalódott, amikor 21-én kiengedték, mert azt remélte, addigra megdől a rendszer, ám mint kiderült, szabadon engedésük csak egy jelentéktelen engedmény volt, a rezsim még néhány napig húzta. Salamon Rudolf véletlenül vált újságíróvá egy interjú erejéig. Miután korábban Székelyudvarhelyről Ausztriába szökött, egy osztrák ismerőse – akit azelőtt kiutasítottak Romániából – megkérte: rögzítsen egy beszélgetést Tőkéssel. Egy kis SVHS-kamerát és egy mikrofont kapott, azzal indult a parókiára. Miután lezajlott a beszélgetés, a kazettát széttörte, s a szalagot belevarrta a kabátja ujjába.

Ám ez sem volt elég a Szekuritáténak: nem sokkal azután, hogy kilépett a házból, letartóztatták, levetkőztették, megverték, s végül az anyagot is megtalálták nála. Nem sokkal később az interjú mégis adásba került a Panorámában. Boros Zoltán (Román Televízió), Szőczy Árpád (Kanada), Sugár András (Panoráma) és a többi rendszerváltó újságíró csaknem három órán keresztül idézte fel személyes élményeit azokról a napokról. Szőczy nemrég újabb filmben idézte fel az ország sorsát alakító történéseket – a Drakula árnyékában című dokumentumfilmet tegnap délután vetítették le a Temesvári Egyetem Aula Magnájában.

Nagy Orsolya, Krónika, 2009. december 16.

2009. december 15. kedd

Közép-Európa új szerepet vállalhat

2009. december 15.

A beszéd a "Húsz évvel a kommunizmus bukása után" című konferencián hangzott el 2009. december 15-én, Temesváron (Timişoara).

Kedves Temesváriak! Excellenciás Elnök Urak!

Köszönöm, hogy abban a tisztességben van részem, hogy a mai napon egy asztal mögött ülhetek Önökkel. Sok minden köt össze minket, közép-európaiakat. Nemcsak a közös szép napok, de – mint a régi házasokat – az országaink közti ellentétek és viszályok is. Történelmünk sikeres és vészterhes időszakai igen gyakran egybeestek. Történelmi léptékkel mérve azonban az utóbbi legmeghatározóbb közös élményünk és tapasztalatunk, hogy mi Európa minden más részénél jobban tudjuk, mit jelent a kommunizmus a gyakorlatban, mi mindenki másnál jobban tudjuk, milyen is kommunista diktatúrában élni. Sőt, ezt csak mi tudjuk az európai nemzetek közül. Azért alakult ez így, kedves Temesváriak, mert a második világháború után Európa úgy döntött, hogy kerül, amibe kerül, mindenáron megteremti a földrész régóta óhajtott békéjét. Akkor, abban a történelmi helyzetben a Nyugat kompromisszumot kötött a kommunizmussal. Így sikerült megteremtenie a békét Európában, ennek a békének pedig komoly ára volt: Közép-Európa országainak, népeinek szabadsága és függetlensége.

A dolog úgy áll, hogy fasizmus bűnei miatt a kommunista büntetést mi kaptuk a nyakunkba, pedig köztünk legyen mondva, sem egyik, sem másik nem közép-európai találmány. Én azonban most nem a történelem szeszélyeiről és a mi szempontunkból igazságtalannak tűnő fordulatairól szeretnék beszélni ennek kapcsán, hanem arról, hogy mi jelentősége a jövő szempontjából annak a negyven évnek, amit Közép-Európa népei együtt töltöttek el a kommunista diktatúra börtönében. Bevallom, kedves Temesváriak, hogy engem kiráz a hideg mind a különféle összeesküvés-elméletektől, mind a patetikus balsors-magyarázatoktól. Én azt gondolom, hogy a történelem valójában tanító, és minden országnak és népnek elemi érdeke, hogy keresse azokat a tanulságokat, amelyek vele történtek. Ennek alapján úgy gondolom, két nagyon fontos dolgot tanulhattunk meg a diktatúra negyven éve alatt. Egyrészt kemény figyelmeztetést kaptunk arról, amiről korábban hajlamosak voltunk megfeledkezni. Nevezetesen, hogy közép-európai nemzetnek lenni egyfajta sorsközösséget jelent. Együtt és csak együtt lehetünk szabadok, együtt és csak együtt lehetünk függetlenek, együtt és csak együtt lehetünk erősek. Együtt lehetünk sikeresek, vagy sikertelenek. A kommunizmusban töltött negyven év valamelyest ráébresztette a közép-európai népeket erre a sorsközösségre.

A másik, ugyanilyen fontos tanulság az volt, hogy szabadság nélkül akkor is elsorvadunk, ha nincs körülöttünk csatazaj, nem dörögnek ágyúk, és nem zúgnak bombázógépek a fejünk fölött. Mi, közép-európaiak az elmúlt negyven évben ismét megtanultuk értékelni a szabadság és a függetlenség iránti ősi vágyunkat, amely – ha jól belegondolunk – a történelem során valójában minden sikerünk mögött fölfedezhető. A szabadság és a függetlenség utáni vágy és a sorsközösség tudata adta az erőt húsz esztendővel ezelőtt ahhoz, hogy az itt élők népek sorban, egymás után, egymásért aggódva, egymást figyelve és segítve felszabaduljanak a kommunista diktatúra béklyói alól. Ez az erő változtatta meg Közép-Európát, és teremtette meg Európa újraegyesítésének lehetőségét is. Ez az erő vívta ki a szabadságot és a függetlenséget, ez alkotta meg a demokrácia és a piacgazdaság kereteit is.

Tisztelt Temesváriak!

Eltelt húsz év – feleannyi idő, mint amennyi a diktatúra korszaka volt –, és ma már, érettebb fejjel, húsz év tapasztalatával a hátunk mögött azt látjuk, hogy a dolog korántsem olyan egyszerű, mint ahogy akkor, húsz évvel ezelőtt, lelkesedéssel és forradalmi hevülettel képzeltük. Azt hittük, hogy a diktatúrából való szabadulással rögtön, mintegy automatikusan a kapitalizmus és a demokrácia szabad világába érkezünk meg. Ez azonban illúziónak bizonyult. Ma már nyugodtan kimondhatjuk azt, hogy ami húsz éve történt, a diktatúra lebontása és a szabadság kivívása valójában egy átmeneti korszak kezdetét jelentette. Egy átmeneti korszakét, amelynek leglényegesebb tulajdonsága, hogy együtt él benne a régi és az új. És nemcsak együtt élnek, hanem küzdenek egymással, mégpedig úgy, hogy ebben a küzdelemben a régi világ jelentős, bár sokszor szabad szemmel nem látható előnyökkel rendelkezik. Ez a küzdelem, a régi világ visszahúzó törekvései okozzák azt az érzést, hogy kivívtuk ugyan a szabadságot, mégis – másképp, mint előtte – de meg van kötve kezünk. Energiáink nagy része értelmetlen konfliktusokra, feszültségekre és meddő vitákra megy el.

Kedves Barátaim!

Szerepet játszott mindebben a Nyugat nagy tévedése is. A nyugati országok ugyanis a szocialista tömb fölbomlásakor nem a kommunista struktúrák életben maradását tekintették magukra nézve fő veszélynek, hanem a két világháború közti időszak ordas eszméinek feléledését, amelyeket történelmi alapon a közép-európai jobboldalhoz kötöttek. Azt kihagyták a számításból, hogy a második világháború után ezek a jelenségek teljesen elhaltak Közép-Európában. Sokkal inkább elhaltak, mint Nyugat-Európában. Ma már egyre inkább úgy tűnik, a Nyugat is kezdi belátni, hogy az igazi veszélyt Európa számára, Európa stabilitására a kommunista struktúrák továbbélése és hatalmi restaurációs kísérletei jelentik. Számomra egyértelmű, hogy az elmúlt két évtized éppen ezek miatt lett átmeneti korszak, amelyben újra és újra azzal szembesülünk, hogy nem sikerül igazán élnünk a húsz évvel ezelőtt kivívott szabadsággal.

Adódik a kérdés: akkor hiábavaló volt az elmúlt húsz év? Nos, én – dacára minden nehézségnek, csalódásnak és kudarcnak – biztos vagyok abban, hogy a mögöttünk hagyott két évtized nagyon fontos és tartalmas volt mindannyiunk számára, egész Közép-Európa számára, mégpedig az eredményein túl leginkább azért, mert sokat tanulhattunk és tanultunk is ebből az átmeneti korszakból. Magam is nagyon sokat tanultam, aki az elmúlt húsz évet a politika világában éltem végig – ezt a küzdelmes, bonyolult korszakot: voltam kormányon, voltam ellenzékben, buktam is, arattam is sikereket. Tudom, mi a győzelem, és tudom, mi a vereség. Mindezekből a vereségekből és győzelmekből az egyik legfőbb tanulság számomra az, hogy miképpen egy jó harcosnak, úgy az egyénnek és a közösségnek, beleértve ebbe egy országot és egy nemzetet is, mindig a céljaira kell összpontosítani, és sohasem a körülményekre. Az elmúlt húsz év azt mutatta meg Közép-Európában, hogy jó körülmények nincsenek. Jó körülmények nincsenek, csak jó célok és jó küzdők.

Ezért én biztos vagyok benne, hogy azt a válságot is, amelyet most él át a világ, érdemes más szemüvegen keresztül néznünk. Nem a válság okozta rossz körülményeken kell rágódnunk, inkább a mélyebben zajló folyamatokra érdemes odafigyelnie Közép-Európának. Ha így teszünk, akkor észrevehetjük, hogy a válság csak egy felszíni jelenség, valójában a mélyben zajlik egy globális, az egész földtekét érintő változás. Átalakul a világunk, hamarosan, sokkal hamarabb, mint ahogy Önök gondolnák, radikálisan meg fog változni a világgazdaság, világpolitikának új erővonalai jönnek létre, sokkal gyorsabban, mint bárki gondolná, új szereplők lépnek majd a színre, mások – sokkal gyorsabban, mint bárki gondolná – vonulnak majd háttérbe, új érdekrendszerek és új szövetségek jönnek létre. Mert az egész világban minden mozgásban van.

Én ebben a nagy mozgásban mindenekelőtt lehetőséget látok, és ez engem optimizmussal tölt el. Úgy vélem, hogy a válságos idők egyben azt is jelentik, hogy egy lehetőség előtt állunk. Ebben az átalakulásban, amelyben napjainkat éljük, az egész térség, egész Közép-Európa fölértékelődhet, Közép-Európa új szerepet vállalhat, éspedig azon az alapon közösen, hogy közös volt a múltunk, közös a jelenünk és közös lehet a jövőnk is. Nekem meggyőződésem, hogy elemi érdekünk egy új és erős közép-európai együttműködés, amelyet együtt kell megvalósítanunk. Vagyis az átalakuló világban Közép-Európa számára a legnagyobb kihívás és lehetőség egyben az, hogy közösen, Romániában, Lengyelországban és Magyarországon lezárjuk az átmenet korszakát, és megnyissuk az igazi szabadság korszakát a közép-európai országok számára. Azt a korszakot, amelyben végre úgy érezzük, hogy valóban élni tudunk a megszerzett szabadságunkkal.

Az igazi szabadság számomra, kedves Temesváriak, nem valami elvont ideát jelent, hanem nagyon is konkrét, gyakorlatias, mondhatnám húsbavágó közös célokat. Olyan közös célokat, mint Közép-Európa függetlenségének megerősítése, aminek alapja az energiafüggetlenség és az észak–déli közlekedési folyosók és hálózatok kiépítése. Aztán jelenti az erős nemzetgazdaságok létrejöttét és ezek mainál szorosabb együttműködését, egy erős, önálló közép-európai piac és finanszírozási rendszer kialakítását is. Jelenti a mezőgazdasági és a természeti lehetőségeink közös, közép-európai programokkal történő kiaknázását. Vagyis egy olyan együttműködést, amely minden ország számára erősödést hoz.

Kedves Temesváriak!

Ebben csak magunkra számíthatunk. Se a Kelet, se a Közel-Nyugat, se a Távol-Nyugat nem fogja ezt helyettünk megtenni. Én abban bízom, hogy ahogyan a diktatúra negyven éve megtanított minket, közép-európaiakat és minket, magyarokat is harcolni a szabadságért, úgy az elmúlt húsz év talán megtanított arra, hogy élni is tudjunk a megszerzett szabadsággal. Én hiszek abban, hogy a következő húsz év gyökeresen más lehet, mint ami eddig volt. Hiszek abban, hogy beérik az a rengeteg munka, erőfeszítés és áldozatvállalás, amit eddig közösen fektettünk a jövőbe – nem utolsósorban az asztal mögött ülő kiváló államférfiaknak köszönhetően. Meggyőződésem, hogy ez a lengyelek, a magyarok és a románok közös felelőssége is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

orbanviktor.hu

2009. december 15. kedd

Felszentelték az Új Ezredév Református Egyházközség imatermét

Ma délután Temesváron, több mint egy órás késést követően, az összegyűlt hívők türelmét jócskán próbára téve, megérkeztek a magyarországi és romániai díszvendégek is, azért hogy átadják, felszenteljék a gyárvárosi Új Ezredév Református Egyházközség csak részben kész templomának épületében berendezett imatermét.

Magyar Anna, Németh Zsolt, Szűrös Mátyás, Pozsgay Imre, Füzes Oszkár, Szilágyi Mátyás, Becsei Zsolt, Alföldi László, Toró T. Tibor, Fazakas Csaba és egyéb személyiségek jelenlétében Orbán Viktor Fidesz-elnök és Tőkés László EP-képviselő szimbolikusan elvágták a szószék elé helyezett szalagot. Gazda István, az egyházközség lelkészének igehirdetését követően Orbán Viktor, Tőkés László és Magyar Anna, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke mondott beszédet – utóbbi 500 ezer forintos támogatást ígért a templom továbbépítésére.

László Árpád, Nyugati Jelen, 2009. december 15.

2009. december 15. kedd

Temesvári memento

Megkezdődött tegnap Temesváron az 1989. decemberi forradalom 20. évfordulója tiszteletére szervezett egyhetes rendezvénysorozat. Az emlékhét keretében ma többek között Lech Walesa volt lengyel államfő, Emil Constantinescu román exállamfő és Orbán Viktor volt magyar kormányfő tart előadást a Béga-parti városban.

Lech Walesa, Orbán Viktor, Szűrös Mátyás, Deutsch Tamás, Pozsgay Imre, Emil Constantinescu – csak néhány személyiség azok közül, akik a hét folyamán részt vesznek az 1989-es forradalom huszadik évfordulójára szervezett temesvári megemlékezéssorozaton. A forradalmi emlékhetet a belvárosi református parókián, illetve a templomban nyitották meg tegnap délután.

Az ünnepélyes megnyitó előtt az Integratio Alapítvány fiataljai bejárták a húsz évvel ezelőtti események legfontosabb helyszíneit – a történelmi sétán Balaton Zoltán vezette őket, aki 1989 decemberében Tőkés László gyülekezetének presbitere volt, és a történésekben maga is részt vett. „Éljen Tőkés László! Szabadság!” – hirdeti újra a felirat a temesvári református parókia falán. A szavakat 1989 decemberében festette valaki a falra, s most rekonstruálva, egy táblára nyomtatva kerülhetett vissza annak a lelkészlaknak a külső falára, ahol a húsz évvel ezelőtti forradalom napjaiban Tőkés László akkori lelkipásztort védte a kilakoltatástól gyülekezete.

A tábla történetét Fazakas Csaba mostani Temesvár-belvárosi esperes idézte fel, ehhez Tőkés László csupán annyit tett hozzá: az ajtó másik oldalán ugyanez a felirat román nyelven is szerepelt. Bár a szervezők mindenkit meghívtak, aki azokban a napokban segített a parókia védelmében, a református istenháza nem telt meg. Az esperes a megnyitó igei bevezetőjében Dávid királyhoz hasonlította Tőkést, akit az ígéret szerint Isten megsegít, amerre csak megy.

„Tőkés László Temesváron bebizonyította: az igazságot nemcsak megölni, de kilakoltatni sem lehet” – jelentette ki ünnepi beszédében Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete, aki akkoriban az egyik magyarországi napilap tudósítójaként dolgozott. Most Sólyom László magyar köztársasági elnök üdvözletét is elhozta. Hangsúlyozta: ha Tőkés László akkor nem teszi meg azt, amit megtett, ma nem lehetne itt a gyülekezet úgy, ahogyan most lehet.

A nagykövet az események etnikumokon túlmutató mivoltát húzta alá, azt mondta: itt, Temesváron morzsolták föl a kommunista diktatúrát, előbb egy gyülekezetben, majd népeket megmozgatva, hiszen Tőkés parókiáját december közepén már nemcsak magyarok, de románok, szerbek is védték. „Az igazság melletti kiállás erő: nagyobb bárminél, még a rendőrállamnál is” – összegzett Füzes Oszkár. „A forradalmak akkor törnek ki, amikor egy nép már kevésbé fél a megtorlástól is, mint az elnyomástól” – jelentette ki Szűrös Mátyás volt magyar köztársasági elnök.

Ő maga egyébként ’89 december elején személyes levélben fordult Nicolae Ceauşescuhoz, kérve: legyen vége a megfélemlítéseknek, hiszen már Magyarországnak is tudomása van róla, mi folyik a szomszédban, milyen módon bántalmazzák Tőkést és másokat is. A levél azonban sosem jutott el a címzetthez, az akkori román nagykövet ugyanis nem volt hajlandó kézbesíteni azt. Szűrös Mátyás az előtte szólóhoz hasonlóan úgy vélte: az igazi forradalom, népfelkelés Temesváron történt, bár Bukarest is kivette a részét az eseményekből, a rezsim valójában itt bukott meg.

„Azóta sok minden történt, de még nem jártunk a végére a dolgoknak: él a korrupció, nem értük még el az erkölcsi tisztaságot” – vonta le a következtetést a volt államfő. Utána Markus Meckel, az NDK utolsó külügyminisztere szólt az egybegyűltekhez: elmesélte, hogyan élte meg az 1989-es romániai eseményeket. Az est rendkívüli sajtóbeszélgetéssel folytatódott, amelyen az eseményekkor Temesváron dolgozó újságírók vettek részt, köztük Chrudinák Alajos, Sugár András, Gazda Árpád, lapunk főmunkatársa, illetve Nick Thorpe, a BBC riportere.

Nagy Orsolya, Krónika, 2009. december 15.

2009. december 15. kedd

Küzdelem és építés – húszéves a romániai rendszerváltozás

Temesváron 2009. december 14-én délután 5 órakor került sor a „Küzdelem és építés – húszéves a romániai rendszerváltozás”címet viselő forradalmi emlékév temesvári emlékhetének ünnepélyes megnyitójára.

1989 decemberében a temesvár-belvárosi templom köré sereglett, Tőkés László temesvári lelkipásztor kilakoltatása ellen tiltakozó temesváriak nemes felháborodásából nőtt ki a sorsfordító romániai népfelkelés. A templompalota ma megújult külsővel várja az emlékezőket – ám a felújítás munkálatai során egyben a múltnak is tisztelegtek. A forradalmi eufória „falfirkáját” megörökítették az utókor számára is: a restaurálásnál vigyáztak arra, hogy a Tőkés László melletti kiállást idéző 1989-es felirat továbbra is látható maradjon. (Itt jegyeznénk meg: az „1989-es graffiti” román megfelelőjét valakik még régebb „eltűntették”.) Az „Éljen Tőkés László! Szabadság!” szöveg „kéziratos” formáját híven megőrző emléktábla leleplezésével vette kezdetét a templomi megemlékezés, melynek nyitóáhítatában Fazakas Csaba esperes az egyházak közéleti szerepvállalásának szükségességét példázta a húsz évvel ezelőtti történelmi eseményekkel.

Toró T Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke főszervezőként megköszönte a szervezők és támogatók segítségét, és röviden ismertette a hét fontosabb eseményeit, kiemelve: a szervezők szándékai szerint nem csupán a megemlékezést szolgálják az ünnepi alkalmak, hanem az elmúlt két évtized eredményeinek, kudarcainak számbavételét is.

Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete köszöntőjében hangsúlyozta: ha húsz évvel ezelőtt Tőkés László nem teszi azt, amit tett, akkor mi ma nem lennénk itt, és nem tennénk azt, amit teszünk. Az igazságot nem lehet kilakoltatni, mondotta a nagykövet, majd a húsz évvel ezelőtti kilakoltatás kapcsán Tamási Áront parafrazálta: „azért vagyunk a világon, hogy ez a világ igazságosabb legyen, és mindenki otthon érezze magát benne.” – így foglalhatjuk össze Tőkés László akkori hitvallását. Füzes Oszkár arra is felhívta a figyelmet, hogy az egykori temesvári lelkipásztor kiállása bebizonyította: egy nép igazsága melletti küzdelem nem valamely nemzet ellenében történik – és akkor ezt sok román milyen gyorsan megértette.

Szűrös Mátyás volt köztársasági elnök köszöntőjének felvezetéseként Aszalos Géza színművész felolvasta a Magyar Köztársaságot 1989-ben kikiáltó államfő egykori, Nicolae Ceauşescu román diktátorhoz írt levelét, amelyben Tőkés László mellett állt ki.

Szűrös Mátyás beszédében rámutatott, hogy húsz év távlatából megállapítható: igazságot tett a történelem, hiszen Ceauşescu elbukott – mert a diktátorok sorsa az, hogy vagy kivégzik őket, vagy megőrülnek (ha marad egy kis lelkiismeretük); ezzel szemben Tőkés Lászlót előbb püspökké, majd európai parlamenti képviselővé választották. A volt államfő Adyt idézve megállapította: „viharvert” nemzetek voltunk ezelőtt két évtizeddel Közép-Kelet-Európában, és megszülettek a „nagy dolgok”, mert „bátrak voltak, akik mertek”.

Markus Meckel, a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) rendszerváltó volt külügyminisztere köszöntőjében felelevenítette emlékeit. Adalékolta: evangélikus lelkészként már az 1970-es évektől ismeretségbe került Tőkés László édesapjával, Tőkés István teológiai professzorral, és ettől az időtől kezdve figyelemmel követte az erdélyi magyarok sorsának alakulását. Meckel – többek között – arról a pillanatról is beszélt, amikor a német rádiók tudósítani kezdtek a temesvári eseményekről. Mint elmondta, a frissen alapított keletnémet szociáldemokrata párt képviselőjeként egy kerekasztal-konferenciára készülvén épp a beszédén dolgozott, amikor – az akkori szokás szerint – még név nélkül tudósítottak 1989 decemberérének Temesvárjáról. Ő másnap már Tőkés László nevét „megelőlegezve” hívta fel a figyelmét a dialógusba bocsátkozó kelet- és nyugatnémet képviselőtársainak, arra kérvén őket, hogy segítsenek a temesváriaknak. Az egyházi szerepvállalás kérdése kapcsán Meckel rámutatott: az NDK protestáns egyházai kiemelkedő szerepet játszottak a békés átmenetben, csakúgy, mint ahogyan a lengyelországi katolikusok is fontos szerepet vállaltak a Szolidaritás-mozgalom kiteljesedésében. A német rendszerváltó személyiség tömören összefoglalta a rendszerváltozások lényegét: a szabadság győzelme az igazság győzelme.

Markus Meckel ugyanakkor arra is kitért, hogy az idei irodalmi Nobel-díjat az a Herta Müller kapta, aki épp a Bánság életéről írva mutatta meg, mennyire fontos az emberi méltóság kérdése egy diktatúrában. Az egyéni méltóság megtartása és megvédése jellemezze az a mi társadalmainkat – kívánta beszéde zárásaképp.

Az ünnepség folytatásaképp Szőcs Géza bemutatta a Memento 1989–2009 című kiállítást. „Hírlapíróként” számára a mozgó kiállítás lényege: emlékeztetni és megmutatni. A volt ellenzéki költő szerint a Berlini Fal felépítése óta az európai kultúrát élénken foglalkoztatja a „fal” fogalma. Ennek kapcsán a „hallgatás fala” szintagmájának felvillantotta egy másik jelentésárnyalatát is: ezt a falat sokan építettük, mondotta, és idézte a Pink Floyd híres „A Fal” című zenedarabjának ismert sorát: „Te is csak egy tégla vagy a falban…”

A kiállított fényképek értékelésekor az Ellenpontok szamizdat folyóirat szerkesztője kitért arra is: az elmúlt húsz a történelem átírásának kísérletéről szólt. A hallgatás fala helyett szép lassan felépült az elhallgatás fala, jelezte a költő. Abban, hogy nem sikerült hamis történelmet gyártani, nagy szerepe volt azoknak az újságíróknak, fotográfusoknak, akik ezt nem engedték.

Művészi közjátékként egy „hangoskönyv-részlettel” gazdagodhattak az ünneplők, amelyet Aszalos Géza és Tar Mónika temesvári színészek adtak elő. Gazdáné Mátyus Melinda lelkipásztornak az 1989-es temesvári eseményekről „belső szemszögből” megírt könyvéből olvastak fel részleteket nagy átéléssel a színészek.

Ezután könyvbemutatókra került sor: Joel David és Antal János szerzőpáros Rev. Revolution című könyvét Hámos László, az amerikai Magyar Emberi Jogok Alapítványának elnöke mutatta be. A Tőkés László életéről egyes szám első személyben írt angol nyelvű művet Hámos emlékdús előadással vezette fel, többek között szólt az amerikai magyarok segélyakcióiról, lobbimunkájáról, Tőkés László amerikai útjának emlékezetesebb pillanatairól is.

Második könyvként Nick Thorpe, a BBC közép-európai tudósítójának ’89 The Unfinished Revolution című művét Florian Mihalcea, a Temesvár Társaság elnöke méltatta a szerző jelenlétében. A román forradalmár kiemelte: Nick Thorpe könyvét hitelesíti, hogy már huszonöt éve a BBC-nél dolgozik, 1989-ben is ő tudósított a romániai forradalomról – márpedig a BBC-ről mindannyian tudjuk, milyen rigurózus módon ragaszkodik az objektivitáshoz, és milyen példaértékű etikai kódex szabályozza az újságíróik munkáját. Nick Thorpe röviden felszólalásában a könyve alapkérdését járta körül: mi indítja az embereket, mi adja a bátorságot ahhoz, hogy kimenjenek az utcára? Elgondolkodtató megállapítása szerint a román diktátor nem számolt a falusi emberek, a faluról városba származott emberek bátorságával.

Utolsó előtti mozzanatként felolvasták David Stancliff, Salisbury anglikán püspökének levelét Tőkés Lászlóhoz, amelyben a püspök a keresztény értékek fontosságáról írt.

Tőkés László rövid köszönetnyilvánításával zárult a megnyitó. A püspök Szabolcska Mihály templomában arra a hűségre figyelmeztetett, ami temesvári lelkészköltőt jellemezte. Amikor Erdély Romániához került, Szabolcska Mihály vállalta az itthon maradás küzdelmes állapotát – ezt a példát kell szem előtt tartanunk, jelentette ki Tőkés László. Európai képviselőnk kegyeletteljesen emlékezett meg Újvárossy Ernő mártíromságáról, hiszen a temesvári mérnök elkötelezett hívőként az első áldozatává vált a temesvári megtorlásnak még a forradalom tényleges kirobbanása előtt.

A volt temesvári lelkipásztor – az ő szerepére rákérdező Nick Thorpe-nak a nyilvánosság előtt is válaszolván – rámutatott: éppen az volt az erő, hogy Isten után egy közösséget alkottak a temesvári reformátusok. A közösség jelenti a legtöbbet, és erre törekedjünk a továbbiakban is – emelte ki Tőkés.

A kommunizmus legnagyobb bűne, mondotta a püspök, hogy szétverte az emberi kapcsolatokat, bizalmatlansággal fertőzte még a legbensőségesebb viszonyainkat is – és épp a közösség volt az, aki szembe tudott szállni a kommunista diktatúrával. Tágabb értelemben a nyilvánosság, a média is közösségként segített a küzdelemben.

A megnyitó végén egy perc néma csenddel adóztak a temesvári forradalomban elhunyt áldozatok emlékének.

Az est rendkívüli sajtóklubbal folytatódott a Csiki Gergely Színház stúdiótermében. A jelen lévő újságírók – Füzes Oszkár bukaresti nagykövet, aki egykori újságíróként moderálta a beszélgetést Gazda Árpáddal egyetemben, Chrudinák Alajos, Sugár András, Salamon Rudolf, Michele Claire, Nick Thorpe, Szőczy Árpád és Boros Zoltán – mind részt vettek a „hallgatás falának” lebontásában. A média hősei belső titkokat osztottak meg, a „Szekuritáté szoros emberfogásában” készült interjúkról meséltek, valamint beszéltek a sajtó lehetőségeiről a pártállami diktatúra működő cenzúrájának keretei között.

Érdekes momentuma volt a beszélgetésnek, amikor kiderült, hogy az egymással együttműködő kanadai francia újságírók, illetve a Panoráma stábja húsz év elmúltával némileg különböző történetekkel rendelkeznek az elhíresült interjúról, amit a kanadaiak készíttettek, de a Panoráma játszott be. Továbbá az is napvilágra került, hogy egészen addig Romániáról a Nyugatnak nemigen voltak információi, az atomerőműveken, illetve az energetikai együttműködésen kívül az egyszerű nyugati polgár nem is hallott a romániai állapotokról – a román diktatúra hírzárlata és dezinformációs hálózata eredményesnek bizonyult. A Panoráma-interjú jelentette az első nagy áttörést az „elhallgatás falán”, ebből később részeket vettek át nyugati és amerikai televíziós csatornák is.

A közönség soraiból érkező hozzászólások tovább árnyalták a képet: Tőkés László testvére, Tőkés István a magyar diaszpóra megfeszített munkájára hívta fel a figyelmet, amelynek eredményeként kisebb híreket sikerült elhelyezni a nyugati sajtóban.

A külön-külön is élő történetekből mégiscsak összeállt a történelem a késő éjszakába nyúló beszélgetés folyamán.

Temesvár, 2009. december 15.

Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája

összesen: 1663 db | 10 db/oldal

első vissza 137 | 138 | 139 | 140 | 141 | 142 | 143 | 144 | 145 | 146 | 147 következő utolsó

fényképek

Temesvári zarándoklat
10 éves az EMNT
Székelyek Nagy Menetelése
A Magyar Rektori Konferencia plenáris ülése Nagyváradon

videók

Tőkés László évértékelője a Magyar Televízióban, 2016. jan. 1-jén
Tőkés László brüsszeli felszólalása
Tőkés László portré az EuroparlTV-n
Tőkés László I.

ajánlott oldalak

Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
Székely Nemzeti Tanács
EPP képviselőcsoport az Európai Parlamentben
FIDESZ
Fidesz Európa Parlamenti képviselőcsoportja
Orbán Viktor miniszterelnök honlapja
www.tokeslaszlo.eu | © Minden jog fenntartva, 2010